Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Költő László - Müller Róbert - Szentpéteri József '- Szőke Béla Miklós A női és kislány sírokban a Dalmáciára és a Morvamedencére jellemző ékszerek fordulnak elő: az ún. millefiori- és többtagú rúdgyöngyök, csillagcsüngős és huzalból sodrott fülbevalók, poncdíszes lemezgyűrűk, bronz- és vasfüles üveggombok. A 140. sírban talált ólom orsógomb mellé még egyéb ritka lelet is társult: az elhunyt lábához egy szokatlan formájú, valószínűleg övre, vagy ló nyergére is akasztható, vasabroncsokkal megerősített sajtárt helyeztek. Ugyancsak ebbe a korszakba sorolhatók a polírozott palackok (pl. 210. és 271. sír), valamint egy hullámvonalas díszítésű edénytípus. 3. csoport: magyar honfoglaláskor (X. század első felének) leletei Az 1993-ig feltárt 716 sír közül leletanyaga és a természettudományos vizsgálatok alapján 35 sírt keltezhetünk a X. századra. Ezek a sírok laza elrendezésben a temető egész területén megtalálhatók, nem alkotnak öszszefüggő, önálló tömböt. A temetkezésekre általános jellemzőként a leletanyag meghatározásán kívül csak az átlagostól sekélyebb mélységet állapíthatjuk meg. A tájolások között nem sikerült szorosabb összefüggést találni, mint ahogy a temető egészében sem látható a különböző régészeti horizontokhoz rendelhető bárminemű rendszeresség. (Az irányítás a NY-K-i irány körül általában nem túl nagy eltéréssel ingadozik, s előfordul néhány ellentétes tájolás is.) Feltétlenül megemlítendő, hogy az ide települő magyar honfoglalás kori népesség figyelembe vette a késő avar kori temetkezési rendet. A sírsorok szabadon maradt részeit úgy vették használatba, hogy jelképes lovas temetkezéseik az avar lovas sírok közvetlen környezetében kerültek elő. A X. századi temetkezések között négy esetben előforduló szuperpozíció (a 310., 404., 231. és 135. sírok vágnak korábbi sírokat) régészetileg értékelhetetlen, mivel az alattuk található sírok nem tartalmaztak korhatározó leletanyagot. A természettudományos vizsgálatok az egymás fölött lévő temetkezéseket nem választják el korban lényegesen egymástól (az alsó sírok csupán 1-2 generációval korábbinak határozhatók meg). A férfiak sírjainak legjelentősebb képviselői négy íjász sírja. Közülük kettő jelképes lovas temetkezés. A 310. és az 500. sírban honfoglalóink lószerszámára jellemző körte alakú és ún. gombos nyakú kengyelek, valamint rombusz alakú nyílcsúcsok voltak. Az 500. és az 510. sírban az egykori reflexíj merevítő csontlemezeit találtuk meg. Az 561. sírba temetett férfi mellé helyezték tegezét 6 nyíllal. A tegezöv hármas tagolású szíjelosztó karikái, csatja és övveretei ónozott bronzból készültek. A nyíltegezhez tartozó véreteknek, amelyek a tegez felfüggesztését és (valószínűleg) zárását tették lehetővé, hiteles hazai megfigyelésére az elsők között nyílt lehetőségük. A csaton ábrázolt tulipánfejű, sörényes griffnek a benepusztai leletben található a legközelebbi párhuzama. Ez a megfigyelés megengedi azt a feltételezést, hogy az eltemetett férfiban a Dunántúlt megszálló honfoglalók első generációjának egyik képviselőjét sejthessük (56.kép). 56. kép: Leletek az 561. sírból A közösség rangos női tagjainak viseletére jellemző leletegyüttes került napvilágra a 690. sírban: szaltovói típusú, öntött csüngőjű ezüst és bronz fülbevaló, a felsőruházatot és az ingnyakat díszítő aranyozott ezüst pitykék és préselt rozetta, ezüst lemezkarperec. A magyar honfoglaláskor női ékszereihez tartoznak továbbá a 395. és a 406. sír ezüst és bronz pántkarperecei, aranyozott ezüst ingnyakdíszei, valamint a 474. és 570. sír sodrott kar- és nyakperecei. Az egész temető időrendjének megítélése szempontjából fontos az a késő avar kori vezető réteg sírjai környezetében feltárt (450. számú) gyermeksír, melyben nagyméretű gyöngyök, sodrott huzal karperec és torques mellett Berengar itáliai király 888-915 között, Milánóban vert érme volt. A X. századra keltezhető a 167. sír is, melyben egy kétélű karddal felfegyverzett férfi nyugodott. Fegyverövének díszítése többféle stílus jegyeit hordozza magán. A csat honfoglalás kori típus, az öv bújtatóján viking ábrázolásokra emlékeztető, frízszerűen elhelyezett állatfejeket láthatunk (57.kép). A sír a ló nélkül elbúcsúztatott avar díszövesek környezetében került elő. 57. kép: Övcsat és bujtató a 167. sírból