Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995
ban nem emlékszem, hogy láttam volna őt vagy Ella asszonyt a Róma villában. Télen néhány évig többször jártunk hozzájuk hármasban a pesti József rakparti szép otthonukba, ahol nem egyszer gyönyörű hangversenyek élvezetében volt részünk. Itt láttam és hallottam játszani másodszor a híres nagy virtuózt, Sauer Emilt, aki nagy barátságban volt a Kunffy házaspárral. Először 1915-ben Svájcban Roussy, Nestlé gyároséknál hallottam. Erről azonban a későbbiek folyamán fogok beszámolni. Zenei élvezetekben még Gosztonyi földbirtokoséknál és Thoman Istvánéknál volt részünk, ahol többször a WaldbauerKerpely négyes szép előadásait hallgathattuk. Meg kell említenem, hogy Medgyessy Ferenc szobrászművész is inkább barát volt, mint ismerős és 1912-től gyakran fordult meg a Róma villában. Ott tartózkodása első évében készítette a parkban levő legtöbb szobrot és reliefet, ezenkívül a húszas évek elején a Róma villáról egy kitűnő kis pasztellt is festett, amely jelenleg is emlékképpen birtokunkban van. Életművének nagy kiállítása a Műcsarnokban elárulta azt: ő festő is volt, nemcsak szobrász. Sok vidám napot töltöttünk vele együtt a Róma hegyen és később, mikor férjemmel is őszinte barátságba került, pesti lakásunkon is minden héten egyszer vacsoravendégünk volt. Barátságunk 1915-ben az Abbázia kávéházban a Világ című napilap asztalánál kezdődött és bár házassága után ritkábban találkoztunk, élete végéig tartott. Természetesen kaposvári látogatóink is voltak a Róma villában. Leggyakrabban háziorvosunk, Ullmann doktor és családja, akinek kisebbik leányával 1912-ben az Erzsébet Nőiskolába kerültem egy osztályba, és akivel egy életre szóló barátságot kötöttem. Idősebb nővére is barátnőnk lett és e barátság ma is tart. Egy nagyon kedves család is gyakran jött a nyári hónapokban hozzánk Kaposszentimréről, Bolgár igazgató, kinek felesége szépen zongorázott és énekelt magyar nótákat, főleg Fráter Lórándtól. Józsi bácsi nagyon szerette a magyar nótákat és a jó cigányzenét. Ha jókedvében volt, maga is leült a zongorához és kettesben énekeltünk. A cigányzenét csak jó bandával szerette és élvezte. Egynéhányszor meg is hívta hozzánk a Toki nevű tárogatós cigányzenészt, akinek tehetségét nagyon becsülte. Emlékszem, egyszer együtt vacsoráztunk itt Pesten a Hungária szálló éttermében és ott id. Magyari Imre, a híres prímás nagyon ki akart tenni magáért, és nagyon cifrázta. Erre Józsi bácsi az ujjával megfenyegette és csak ennyit mondott: Imre, Imre! Úgy emlékszem, hogy 1912 nyarán, a Vasárnapi Újság megbízásából lejött hozzánk Balogh Rudolf kitűnő és híres fényképész, akinek ott készült felvételeit — Petrovics Eleknek a Vasárnapi Újságban később megjelent cikkének illusztrálásaképpen — leközölte. E cikkben Petrovics éles szemmel látja meg azt, hogy Rippl-Rónai művészetében az Otthon milyen döntő szerephez jutott: Alig ismerünk rajta kívül olyan festőt, akinek a képein az otthon intim melegsége úgy sugározna, mint az övéin. Néha furcsa figurák is megfordultak nálunk. Most csak a legmulatságosabbról teszek említést: Ödön bácsi révén többszöri vendég volt asztalunknál egy vasutas, aki azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy amikor végzett az evéssel, a tányérját kinyalta és látván mindnyájunk megrökönyödését, szinte dicsekedve mondta: Utánam nem kell a szakácsnőnek elmosogatnia! Ez az ember Katica kezére pályázott. Mondanom sem kell talán, hogy hamarosan kinéztük a Róma villából. Egyéb események és az iskolai évek Említettem már, hogy Józsi bácsival kapcsolatban jónéhány ún. pletyka is van forgalomban. Ezeknek egyik része igaz, a
