Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

tudja, hogy a plébániatemplommal szemben, a Zárda- és Kontrássy utca sarkán. A táblával megjelölt Anna (ma Tóth Lajos) utcai ház szüleinek háza volt — ide szállt meg, ha Párizsból hazajött látogatóba. Ha módomban lett volna, a Fő utca 58. számú házat jelöltem volna meg erre a célra, amelyben Józsi bácsiék a legboldogabb és legnyugalmasabb éveiket töltötték és ahol a leghíresebb képei egész sora született. így a Szomorúság, a Karácsony, Amikor az ember emlékeiből él, Piacsek bácsi babákkal, Fehér fal — barna bútorok és szüleiről néhány nagyon szép és sikerült portré. Mielőtt befejezném e szomorú beszámolót, szeretnék arról is pár sort írni, hogy őt betegsége folyamán kik látogatták meg. Lehetséges, hogy a villa nehezen megközelíthető volta miatt, elég ritkák voltak a látogatói. Meg kell mondanom azonban, hogy a városból gyakran felkeresték volt háziorvosunk, Dr. Ullmann és családja, Dr. Fleiner ügyvéd gyermekei, Kasza igazgató feleségével, Strein Erzsébettel, akinek szép zongorajátéka sok örömet szerzett neki, Strém lenti földbirtokos leányával, Katinkával, aki egy ideig tanítványa volt Józsi bácsinak és a távolabbi rokonság néhány tagja. Egyik utolsó látogatója Bernáth Aurél festőművész, régi tisztelője volt. Budapestről több ízben eljött Pásztor Árpád író a Pesti Napló munkatársa, az első betegsége idején, távoli rokona Rippl József Budáról, Móricz Zsigmond feleségével Jankával és két nagyobbik leánykájával, Virággal és Gyöngyivel. Medgyessy Ferenc szobrászművész, Dénes Zsófia az A Reggel munkatársa, aki több újságcikkben emlékezett meg róla. Utoljára Pásztor Árpád látta október 18-án, írt látogatásáról és közölte az általa készített utolsó fényképfelvételt. Végül szeretnék még Rippl-Rónai gyűjtőiről is néhány szóval megemlékezni. Természetesen csak azokat említhetem, akiről jómagam is tudok és így e névsor nem lehet teljes. A legtöbb képet tőle a Szépművészeti Múzeum és annak mai utóda, a Nemzeti Galéria vásárolták és gyűjteményük sok remekművét őrzi. Legrégibb gyűjtői Petrovics Elek, Nemes Marcell, Majovszky Pál, Hatvány Lajos és Kohner Adolf bárók, és az Andrássy és Batthyány grófok voltak. A későbbiek közül a legismertebbek Fruchter Lajos, Bedő Rudolf, Wertheimer Adolf, Spitzer Hermann, Frankéi József és Selinkó Géza. Ma már gyűjtői annyira elszaporodtak, hogy az aukción eladásra kerülő képei mindig vevőre találnak. Végtelen szomorúsággal tölt el ma is Józsi bácsinak utolsó évei és halála emlékképeinek felidézése. Lesújtó volt látni, hogy hazánk nagy alkotó művészének színes és eseménydús élete milyen körülmények között ért túl korán véget. Vigasztalásul számunkra csak az szolgálhat, hogy jelentékeny művészi életműve általános nagyrabecsülésben részesül. Befejezés Ha most nevelőapámmal kapcsolatos visszaemlékezéseim végére jutottam — szükségét érzem, hogy emberi tulajdonságairól egy kis vázlatfélét rajzoljak fel. Itt is igyekszem tárgyilagos lenni, noha be kell vallanom, hogy vele szemben bizonyos elfogultságot érzek: hiszen mindig szerettük egymást! Az б jelentős egyénisége nem is kívánhat valamilyen hízelgő magasztalasokat, de bizonyos vagyok abban, hogy e jóindulatú kritikát nagyrészt csak mosolyogva fogadná. Emlékezéseim időbeli rendjébe érzésem szerint kisebb hibák is belecsúsztak. De én nem erre a mellékesnek látszó körülményre helyeztem súlyt, hanem arra, hogy Józsi bácsira jellemző helyzeteket és tulajdonságokat jelenítsek meg az olvasó előtt. Hogy ez a szándék nem mindig sikerülhetett — annak egyik oka az, hogy emlékképeim egyrésze már kissé elhomá-