Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

taink voltak, de jótevőink is. Bernáth Aurél sok kísérletet tett, hogy segítsen rajtunk és erőlködései végül — bár szerény mértékben — mégis sikerrel jártak. Ha Józsi bácsi láthatta volna Szőnyi 1954-es és Bernáth 1956-57 évi, az Ernst Múzeumban rendezett kiállításait, bizonyára nagy elégtétellel állapította volna meg, hogy jóslata teljes mértékben bevált: mindkettőből nagy művész lett. Józsi bácsi kedvelt kortársai közül Pór Bertalan kiváló művészünket már 1915-ben a Világ asztalánál ismertük meg, és Párizsból való visszatérése után barátságunk újra helyreállt. Az ő szívélyes és erélyes segítőkészségének nagyon sokat köszönhetünk. A három említett barátunkkal szemben érzett hálánk sohasem fog megszűnni. Nélkülük mai helyzetünk bizonyára elviselhetetlenné vált volna. Végül — de nem utolsó sorban — megemlékezem még Genthon István barátunk jóindulatú segítőkészségéről is, — amellyel képeladásaink vonalán ismételten javított megszorult helyzetünkön. Nagy szívélyessége mindig meglepett és meghatott bennünket! Noha ez az emlékezésem látszólag nem tartozik szorosan írásom fő témájához, bizonyos összefüggések bizonyára a sorok közül is kiérezhetők. Egy új modell feltűnése Az úgynevezett Zorka-esettel kapcsolatban minden igyekezetem arra irányul, hogy e kissé kényes esettel szemben tárgyilagos maradjak. Ez nem éppen könnyű feladat, hiszen a családra nézve ezen esetből igen jelentős hátrányok származtak. A korábbi szép és meleg otthon légköre alaposan lehűlt és Lazarine nénire nézve nehezen elviselhetővé vált. Azon ugyan nem lehet csodálkozni, hogy egy öregedő férfi csinos és fiatal lányokra szemet vet és néha még viszonyba is keveredik velük. De ebben az esetben nagyon meglepő volt az, hogy egy kiváló ízlésű művészember mit talált vonzót — korán kívül — e határozottan csúnya és jelentéktelen teremtésen? Hogy a róla készült képek őt megszépítették — e tényen nem változtat semmit. Vonzó tulajdonsága egy sem volt; alakja tömzsi, hangja pedig kellemetlen csengésű volt. Nekem az a nem alaptalan véleményem volt róla, hogy a csábítás főleg a leány részéről történt, hogy a nagy művész mellett hiúsága kielégüljön és egyben anyagi előnyökre is szert tegyen. Az sem mondható helytállónak, hogy a Zorka-képek Józsi bácsi életéből hiányoznának — ez az életmű ezek nélkül is kerek egész lenne. Ez a viszony Józsi bácsi és Lazarine néni korábbi zavartalan házaséletét csaknem teljesen tönkretette. Józsi bácsi ugyan igyekezett otthonában a közismert esetet elhallgatni, de azt hiszem, hogy ez az alakoskodás nem volt részére könnyű feladat. Ami Róma villái otthonának háztartási költségeit illeti — ezekről alig akart tudomást venni. Lazarine néninek azelőtt a kaposvári Néptakarékban jelentős összegű betétkönyv állt e célra korlátlan rendelkezésére. Ez a betét az 1915-16-os években kimerült. Ha a viszony kezdete után pénzt kért Józsi bácsitól a háztartás költségeire, azt a választ kapta, hogy neki nincsen pénze. Nem lehet csodálkozni, hogy ilyen helyzetben Lazarine néni — akit Józsi bácsi az Emlékezéseim című könyvében életem jobbik felének nevezett még — nagyon elkeseredett és természete is sokban megváltozott. Azt a véleményemet sem tagadhatom el, hogy ez a viszony egyik jelentős oka volt Józsi bácsi túl korai halálának. Nem kétséges az sem, hogy ez a viszony Józsi bácsi emberi mivoltát kedvezőtlenül befolyásolta. Elmondom most, hogy hogyan keletkezett ez az ismeretség: Az 1915-ös szeptemberi kiállításnak egyik délutánján —