Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995
kólában. Apám pedig a Fő utca 62. szám alatt lakott. Nemsokára meghalt anyánk. Még két leánytestvérem volt, én voltam a legidősebb; édesapa hozzánk jött lakni. A közeli Anna utcában laktunk. Innen járt át magányos apám Jóskához. Rippl-Rónai szerette Piacsek bácsit, akivel, mint világot látott emberrel, jól tudott beszélgetni. Helyesebben Jóska, a csendeshumorú megfigyelő, inkább hallgatott. Nem szeretett hosszan beszélni, de találóak voltak eredeti mondásai. Jó humorú volt apám is; szikár, egészséges, érdekes arcú — amilyennek "Rippli" festette. Persze Jóska kissé eltúlozta nagy orrát és piros arcszínét, viszont tökéletesen megörökítette sajátságos mozdulatait. Apám unatkozott otthon és fölötte kedvelte Jóska feleségének, Lazarinenak társaságát. Meg nagyon jól mulatott Jóska vázlatai és képei alá írt vicces címein. Hogyisne, egyszer pl. megfestette azt a kékesszürke karosszéket, amelyben apám a legszívesebben ült náluk és azt a címet adta a képnek: u Piacsek bácsi elment". Akit Jóska megtűrt a közelében — kissé zárkózott volt a legtöbb emberrel szemben —, az nem tudta megállni, hogy meg ne szeresse. Apám leginkább kaszinózott Lazarineval vagy felolvasott neki. Magyarra tanította. Jóska pedig izgett-mozgott körülöttük - egyszercsak azt vettük észre, hogy rajzol vagy fest. Hagyta, hogy Lazarine és apám kedvükre elhelyezkedjenek, úgy mozogjanak és beszéljenek, ahogy nekik tetszik: vázlata percek alatt kész volt. így jöttek létre a "Piacsek bácsi felolvas a fekvő Lazarinenak" ; "Piacsek bácsi a babákkal" ; "Piacsek bácsi pipál gat", .... "Öreg férj, fiatal feleség..." Sokszor megleshettem, hogyan festett. Érdekes, hogy előbb szénnel rakta föl a vonalakat, egészen elnagyoltan, azután ezeket a vonalakat barnás színnel megerősítette, majd felrakta a legszélesebb színfoltokat. S igen furcsa volt számomra, hogy már-már nagyjából megfestette a szobafalait, a barna bútorokat, a selyemhuzatú karosszékeket, az alakok testét, ruházatát .— és utoljára hagyta a fejeket. Úgy magyarázta eljárását: "Minden egyformán fontos a képen." Apám 1908 novemberében halt meg. Körülbelül ebben az időben került Jóska a Róma villába, de apánk ott már nem látogathatta meg, mert már fél éve fekvőbeteg volt az Anna utcai házunkban. A Róma villában sok híres ember megfordult. így Ady Endre is... Nagyon meghatott Jóskában, mennyire szerette a családját. Innen van, hogy olyan sokszor megfestette atyját, édesanyját, a testvéreit. Nemigen járt el hazulról —főképp, amikor a Róma villában lakott, fenn a festői Róma domb tetején. Néha napokig nem jött le a városba. Szeretett sétálni, de elég volt neki, ha körüljárta a kertjét, szőlőjét; elsétálgatott a dűlőúton, ahonnan szép kilátás nyílik.
