ART műhelysarok: Weeber Klára szobrászművész és Szabados János festőművész kiállítása, 1993

A 80-as évek során Weeber Klárát a korábbiakban megismert kísérletező kedv újabb, meglepő szellemi kalandok felé viszi. Faplasztikáiban a groteszk jelleg erősödik fel; esetlenül bájos, bumfordi kis állatok kerülnek ki keze alól, változatlan viszont az őket éltető humor és melegség. Egyes esetekben nem is annyira állat, mint inkább egy-egy emberi karakter kissé groteszk átlényegitését érezzük. (Micsoda madár, 1988) A figurák technikai megmunkáltsága mind változatosabb lesz, az esztergált formák mellett sziporkázó ötletgazdagsággal teremnek meg a különféle applikációk, csüngők, rátétek, aranyozott csomók, gombok, összeépítések különböző variációi. (Aranyszőrű bárány-1989, Kecske-1993) A művek további gazdagodása irányába mutat az is, hogy általában színesebbek, egyszerű kiképzésük mellett is gondosan megmunkáltak. A legutóbbi időben ismét egy szellemesen játékos ötlettel bővült e világ: Weeber Klára szabályosan emberléptékű figurákat épít össze újságpapír-gombócokból, és azt spárgakötelékekkel hálózza össze. A meglepő plasztikai hatás mellett rendkívül érdekes grafikai rajzolattal is bír az új technika által létrehozott műa

1kotás. Maga az ötlet, akárcsak Weeber Klára más alkotásai esetében is, üdítően egyszerű, minden rafináltságtól mentes. Ami szól belőle, az az alkotó gyermeki tisztaságú rácsodálkozása a világra. Ettől a mozzanattól válik különösen értékessé új tevékenysége, hogy a művészi alkotás mellett tanári munkát is vállalt a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában. Géaer Melinda