Géger Melinda: ef Zámbó István, 1992

Profán szertartások „Egyre odébb vagyok lemélyül a szárnyalás gigantikus magányt dörzsöl morzsáira az ösztön sámánok közelednek azt mormolják hogy eljön az idő dacdugó varázslólekvár minden számít, semmisem használ" (Részlet a Jégkrémbalett c. lemez borítójáról) A fiatalabb évjáratúak közül bizonyára sokan ismerik ef Zámbó István grafikus, festő, szobrász, performer - egyszóval képzőművész és zenész nevét, aki egyrészt az avantgárdé szellemű szentendrei Vajda Lajos Stúdió egykori alapító tagjaként mára lassan a középkorúvá érő művészgeneráció egyik legismertebb alakjává vált, másrészt a népszerű A. E. Bizottság együttes, illetve annak megszűnésével az ef Zámbó Happy Dead Bánd zenekar egyik tagjaként igazi míves progresszív zenét művel a hazai zenei életben. Önálló kiállítás keretében első ízben állít ki Kaposváron, de az elmúlt évek során egy-egy csoportos tárlaton már találkozhattunk műveivel. 1984-ben Somogyban a nagyatádi Faszobrász Telepen is dolgozott. Samu Gézával, a néhány éve tragikus-fiatalon elhunyt szobrászművésszel egy erődítményszerű alakzat megformálásával land art programot készítettek, amely kész műként egy terepasztal megvalósításáig jutott el: a szándékolt „tájfotel" kompozíció sajnos megfelelő faanyag hiányában nem készülhetett el. „1950. január 3-án születtem Salgótarjánban. Öntudatom akkor kezdett ébredezni, amikor először gondoltam arra, hogy milyen messze vannak a csillagok. Ez az élmény lett később életem fő motívumává... A képzőművészet tizenhat éves koromban kezdett érdekelni, de tudatosan, mint Ösztönös és Automatikus Munkaterápiás Tevékenység, 1973 óta foglalkoztat"mondja a pályakezdés idejéről ef Zámbó István. Barátaival együtt a hosszú évek során önerőből, az amatőr művészek jóval hátrányosabb pozícióiból küzdötte fel magát. A 70-es évek során művésztársaival megalapítja a Vajda Lajos Stúdiót, amely a „klasszikus", akadémikus művészképzéssel ellentétes szellemben kívánta a - kifejezetten avantgárdé - művészeti hagyományokat megőrizni és egyúttal az utánpótlást is biztosítani. A hagyományostól eltérő módon szabadtéri kiállítások, rögtönzött előadások révén kerülnek fokozatosan a köztudatba, és a hivatalos szervek ellenállása ellenére is egyre több kiállításon vesznek részt. Produkcióik - ide értve a zenei és performance kísérleteiket is - a megszokottól elütő, sajátosan egyéni ízükkel, az önkitárulkozás merész szabadságával ragadták meg a közönséget, és a 80-as évek során mind nagyobb elismertséget szereztek alkotóiknak. „Mi az önkifejezésre és az önmegvalósításra törekszünk, a módszer és a tudás nem számít." - E fölényes biztonságú kijelentés ellenére ef Zámbó István művészete sok szálon kapcsolódik korábbi művészeti stílusokhoz, kifejezési formákhoz. Dada, a klasszikus szűrrealizmus, pop art és koncept - mindezek spontán és őszinte, ösztönös és gátlás nélküli megnyilvánulásai izgatják, ugyanakkor sokat merít belőlük művészi produkciói, performance akciói létrehozása során.