Konferencia a Kis-Balaton régészeti kutatásairól, 1988

1. A régészeti lelőhelyeknek országos szintű kataszterbe vétele. Ezt már a múlt század végefelé is felvették, a rendszeres topográ­fiai kutatások csak 1961-ben indultak meg az MTA Régészeti Intéze­tében egyes vidéki múzeumi szervezetekkel együttműködésben. A leg­utóbbi nyolc évben ezt sikerült alaposan felgyorsítani, ma már hét megyével dolgozunk folyamatosan együtt és az ország területének több mint 1/5-e tekinthető topográfiai szempontbél többé-kevésbé feldolgozottnak. A topográfiai kutatás tehát rögzíti a régészeti lelőhelyek helyét és korát. 2. hasznosnak véljük minden megyében bejelentő hálózat kiépíté­sét, mely mozgékony és nemcsak hallomásbél, de állandó helyszíni ellenőrzésből is szerzi be és továbbítja adatait a földmunkákról, építkezésekről, leletek előkerüléséről, stb. 3. Fontosnak tartunk minden leletmentést és előre bejelentett nagyszabású, a környezetet érintő munkálatokat megelőző leletmen­tésekbe a Régészeti Intézet maga is szívesen bekapcsolódik. 4. A régészeti feltárásoknál a nagyszabású, komplex munkákat részesítjük előnyben, melyek horizontálisan és vertikálisan egy­aránt alapos történeti környezeti és településtörténeti rekonstruk­ciókat eredményezhetnek. 5. Továbbra is fenntartandónak véljük a régészeti területi le­védések rendszerét, s ezen a téren alaposabb együttműködést kellene kialakítani a helyi és szövetkezeti népgazdasági szervekkel a táj­ból kiemelkedő régészeti objektumok védelmére. 6. Végül foglalkoznunk kellene egyes régészeti objektumok bemu­tatásával (persze megfelelő védelem mellett) és ezzel összekap­csolva a felvilágosító munkával. Történeti környezetünk védelme nemzeti kötelességünk, így kü­lönös figyelmet kell fordítanunk a honfoglalás óta eltelt időszak emlékeire. A magyar föld őstörténete, korai története és telepü­léstörténete szempontjából azonban a korábbi időszakok régészeti anyaga is kulturális örökségünk része és kötelességünk őrködni fölöttük, mindent el kell követnünk fennmaradásukért, nem-régé­szeknek is, de a régészeknek különösképpen. Mert lehet, sőt biz­tos, hogy eljön az az idő, amikor iparilag fejlett országgá, ta­lán gazdag országgá is leszünk, azonban akármekkora is lesz a gazdagságunk akármilyen ipari vagy mezőgazdasági csodákat pro­dukálunk, azt, ami régészeti-történeti értékeinkből egyszer - ta­lán éppen a mi hibánkból vagy erélytelenségünk miatt - elpusztult, nem tudjuk újra előállítani. -2­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom