Konferencia a Kis-Balaton régészeti kutatásairól, 1988

A csontar.yag megtartását meghatározza, nogy a sírok egy részét kirabolták és a feldúlt csontokra a talajviz valamint az időjárás eltérő módon hatott. Ez egyes leletek értelmezését megnehezíti. Jó példa erre a mocsári teknős csontvázalt kétséges eredete és a hiányos lócsontvázak előkerülése. A különböző testhelyzetben talált teknösosontvázak a feldúlt. sirok laza földjébe másodlagosan juthat

talc a temető alacsonyabban fekvő, vizenyős részein,noha egyikük páncélján húsos állapotban ejtett sérülés nyomait véltük felfedezni. Kultúrtörténeti szempontból négy lelettipus rendszeres előfordulása érdemei figyelmet: 1 A lóvázak a bolygatások miatt sok esetben nagyon hiányosak. Mégis látható, hogy avar szokásoknak megfelelően teljes vázas temetkezések lehettek (kivétel a 3 i 5 sir). SirÉletkor Ivar Marmagasság szam (év) (cm) 305. 8-12 mén 307. 10 mén 142,1 308. 8 kanca 134,7 311. 12 mén 139,9 314. 6 mén 134,7 315. maturus mén 316. aduitus mén 340. 11-12 mén 347. 6 mén 136,7 351. aduitus 352/a 8 mén 138,3 352/Ъ aduitus 143,í? 356. adui tus 136,0 Testr.agy°ág kategória (Vitt) Testrész koponya váz + közepes + köz.-nél alacsonyabb + közepes + köz.-nél alacsonyabb + közepes közepes közepes közepes A lovak egy kivétellel mének voltak, azonban a 308. sir kancájának is hímekre jellemző, erősen fejlett szemfogai vannak. Csontozatának finomsága viszont nőivarú egyedre utal. A koponyák rossz megtartása miatt a tipushatározás nehéz, annyi mégis megállapítható, hogy a vörsi lovak az általános népvándorláskori, keleti típusba tartoztak. A lábvégek állapotából megfigyelhető a lovak csekély elhasználtsága is: néhány apró elváltozástól eltekintve jó használati értékű állatokat tettek a halottait mellé, és ez a lovak korából is látszik. A 307. és 352. sir lovainak metszőfogain olyan kopásnyomok vannait, amelyek karórágás bizonyítékai. Ez a másodlagosan felvett, un. "rossz szokás" csak háziasított lófélékben alakul ki, amikor azokat tartósan egy helyben, kikötve tartják és az állatok unatkoznak. Hasonló jelenséget sikerült megfigyelni a solymári avarkori temetőben. Az ilyen lovakat életük utolsó éveiben keveset használhatták, talán gazdájuk lakhelye mellett készenlétben tartották őket. -20-