Huszka Judit: II. Országos faszobrászati triennálé, 1988

ELOSZO 1985-ben, a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep fennállásának tizedik évfordulója alkalmából került megrendezésre az első Országos Faszobrászati Kiállítás. A rendező szerveknek - Somogy Megye Tanácsa, Nagyatád Város Tanácsa, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep - akkor az volt a szándékuk, hogy bemutatkozási lehetőséget teremtsenek mindazoknak a magyar művészeknek, akik fával, ezzel az egészen ősi, ám lehetőségeiben nagyon is korszerű anyaggal dolgoznak, függetlenül attól, hogy résztvettek-e már az Alkotótelep munkájában, vagy szándékukban áll-e a későbbiekben a műhely tevékenységébe bekapcsolódni. Akkor 34 művész hatvannál több alkotását tekinthették meg a látogatók közöttük az azóta már elhunyt két jeles mester, Bálint Endre és Martyn Ferenc munkáit, s az átfogóbb összkép érdekében a kiállításon bemutatásra került további tizenhat szobor a Somogyi Képtár és a Nagyatádi Alkotótelep gyűjteményéből. Az első Országos Faszobrászati Kiállítás jó áttekintést adott a fával dolgozó hazai szobrászművészek tevékenységéről; arról, hogy ez a speciális megmunkálást, s ahhoz illeszkedő gondolkodásmódot követelő anyag stilisztikailag milyen széleskörű alkalmazást tesz lehetővé, a hagyományosan realista előadásmódtól a konstruktív kifejezésen át a pop-artos jellegű objektekig. Az első kiállítás gazdagsága, változatossága, s az ebből levonható tanulságok arra inspirálták a rendezőket és a szobrász szakmát egyaránt, hogy szükséges és érdemes az Országos Faszobrászati Kiállítást rendszeressé tenni, periodikusan megrendezni. Az ezévben meghirdetett II. Országos Faszobrászati Triennáléra negyven művész nyolcvan alkotását küldte el, és a bíráló bizottság valamennyi munkát kiállításra érdemesnek minősítette. Nem valamiféle rosszul értelmezett liberalizmus miatt, nem is a kiállítás változatosabb megrendezhetősége érdekében; a beküldő művészek érett és felelős választása saját munkáikból tette lehetővé, hogy a zsűri érdemi bírálati munkája a dijak odaítélésére korlátozódhasson. A kiállítás a fentebb elmondotton túlmenően számos tanulsággal szolgál. Örömmel üdvözölhetjük a kiállító művészek között a magyar faszobrászok doyenjét, idősb Szabó Istvánt. Elgondolkodtató viszont, hogy a negyven résztvevőből mindössze tizenegyen szerepeltek az első tárlaton. Örvendetes a stúdió-korosztály nagyszámú, s a díjakban is realizálódó sikeres szereplése; a következő tárlat szervezőinek a feladata lesz viszont, hogy megnyerjék a kiállításnak a szobrász középnemzedék azon reprezentáns képviselőit, akik ma már meghatározó erejű életművük jelentős részét éppen fából alkották meg, s akik közül néhányan az előző kiállításon résztvettek. A kiállítás összképe, a résztvevők s a kiállított tárgyak megnőtt száma igazolja a rendezők várakozását. Az említett elgondolkodtató tényezők valamennyi szak-biennáléra általánosan jellemzők, hiszen Egerben vagy Szombathelyen sem mérhetjük föl a magyar akvarellfestészet vagy textilművészet teljességét. A II. Országos Faszobrászati Triennálé a kollektív kiállítások általános és szokásos hiányosságait figyelembevéve jól tájékoztatja közönségünket, hogy a szobrászok milyen gazdagon, széleskörűen alkalmazzák a fát hagyományos és formabontó módon egyaránt. Bár a kiállítás jól illeszkedik az országos kiállítási körképbe és a mai magyar művészet jelenségrendszerébe is, igazi próbája majd három év múlva következik be. Régi tapasztalat, hogy a sorozat-kiállítások harmadikánál dől el, hogy a szakma és a közönség igényli-e az illető fórumot. A most bemutatott anyag ismeretében úgy véljük, bizalommal tekinthetünk a következő Faszobrászati Triennálé elé...