Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

kenységével a Ludas Matyi igen jelentős szerepet töltött be a magyar társadalmi és kulturális életben, a korabeli élclapokhoz képest a legjelentősebb ilyen lappá vált. Az első szám Gábor Andor Prológ című versét tartalmazta. Ebben olvasható: "Nevess magyar... Nem. csak tanulj nevetni, Elülről kezdd e drága tudományt, Mit természettől csak gyermek kapott, Mint ártatlan, csilingelő kacajt, De az élet gondba s munkába görnyedt Sok millió felnőttől elrabolta, S helyébe vinnyogó sírást adott..." A nagy feladatok, az országalakító gondok között Gábor Andor látja a visszásságokat, a karrierizmust, a könyöklést, a kaméleonokat megszégyenítő színváltozásokat az emberek sokaságánál. Publicisztikai írásaiban szót emel e törekvések, e jelenségek ellen. "Bevágódni, hallom a szót gágogni mindenfelől, úgy röpköd a levegőben, hogy nem lehet meg nem hallni. Azelőtt az ajtóval kapcsolatban használták ezt az igét, s akkor szenvedő értelme volt. Most cselekvő van, de milyen cselekvő! Hemzsegő, könyöklő, verekedő. Aki az új világban el akar helyezkedni - és ki nem akar? -, az mindent megtesz, hogy a bevágódás elkövetkezzék. De a szóban, a léhaságában, a cinizmusában benne van már az is, hogy aki be akar vágódni, az nem való oda, ahova bevágódni akar. Mégis akar. Mert neki mindegy. Neki minden mindegy; a fő, hogy bevágódhasson. Nem nézi a múltat, a saját múltját - s en146 •