Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

.lyát, hanem a közmegelégedés viszi ki azokat a repceolaj-mécseseket, amikkel ők e várost ezerkilencszáztizenkettőben fénybe borítani igyekeztek." Elgondolkodtató, hogy Gábor Andor kabarénak írt műveit: sanzonokat, kuplékat, jeleneteket - a felszabadulás után nem kapta fel úgy a pesti és vidéki könnyű műfaj, mint Karinthy, Heltai, Szép Ernő, Molnár Ferenc hasonló alkotásait. Ha Gábor Andortól játszottak is valamit az elmúlt évtizedekben, az kivételszámba ment, csak ritkán fordult elő. Ennek többféle oka is lehetett. A felszabadulás előtt művei terjesztéséért börtönbüntetés járt, így huszonöt esztendő alatt háttérbe szorult, elfelejtették. De nem ez a főok. Inkább arra gondolhatunk, hogy a felszabadulás utáni kabaré, vidám műfajú színházak könnyedebb humort kerestek a polgári hagyományban, mint mélyebb, elgondolkodtatóbb, igényesebb tartalmat. Hasonlóképpen járt még néhány "nehéz" kabaréíró, mint pl. Móricz Zsigmond vagy Barta Lajos. Igaz, hogy a tartalmasabb humor, a szatíra nagyobb elmélyülést kíván meg színházvezetőtől, rendezőtől, közönségtől egyaránt, hiszen a kabaré keretein belül is az életigazságot keresi viccpoenok helyett. Kabarék számára írt szatirikus jelenetei olvastán érthető meg jobban az összefüggés ilyen munkássága és egyéb művei között. A szatíra mindig realista módszer - s mivel Gábor Andor módszere mindig a realizmus - a kabaréban is nagyrészt megmaradt szatíraírónak. Az első világháború kitörése minden tekintetben radikalizálódást jelent írói munkásságában. Erre utalnak az 1915-ben kezdett, a háborúval foglalkozó dalok, valamint az a jelenet-sorozat, melynek első darabja a Jön a gyűjtőkocsi. A téma később Kávéházi Konrád s végül Hacsek és Sajó néven vonul be a kabaré26