Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

niával "tudósít" a választás helyi mozzanatairól is az író; a Somogy megyei, tófalusi kerületben Jánosnak eleve nyert ügye van, mert valódi programmal tudott fellépni: az a programja, hogy a Somogy megyei főispán barátja. A beteg, élettől búcsúzó Adél anyai gesztustárába az a terv is beletartozik, hogy Jánost egy jó házassági partyval megajándékozza, egy gazdag zsidó bankárcsalád okos, emancipált, szellemes ötletekkel villódzó lányával, Elzával összeházasítsa. A hazai viszonyokat kritikusan szemlélő, a századelő progreszszív eszméi iránt fogékony Elza és a középszerű, látványosan elvtelen Senki János persze tűz és víz, nyilvánvaló, hogy nem illenek össze. Ráadásul Elzához illő udvarló is jelentkezik a bankár Gotthelf család szalonjában: a kolozsvári egyetemen újszerű jogelméletet tanító fiatal tanár, szemléletével a polgári radikális mozgalomhoz kötődő Rózsa Rezső. Az a sajátos, pervertált liaison és házasság azonban, amely Senki Jánost és Elzát mégis összekapcsolja, viszi el sajnos a pamfletszerű, bombasztikus fordulatokkal építkező, indulati elemekkel telített / végkifejlet irányába az alapvetően realista regényt. Mert az még hihető, hogy János beleszeret ebbe az értékes, kívánatos, csípősnyelvű lányba, de az már nem, ami ezután következik. A szerelmes János ugyanis olyan mértékben veszíti el önkontrollját a regényben, amely már valószínűtlen, irreális. Gotthelfék szalonjában ücsörögve számtalan alkalommal látja, hogy Elza és Rózsa Rezső kölcsönösen szerelmesek egymásba, azt is tapasztalnia kell az újdonsült képviselőnek, hogy ővele viszont megvetéssel bánik Elza, minden alkalommal megalázza. Persze, ha elfogadjuk a szerelmi bárgyúságnak azt a fokát, amelyben a férfi - az 98