Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

mellette: Untauglich úr sajátosan skizoid magatartásának és a kávéházi incidensnek a magyar társadalom konvenciói szerint a párbaj a logikus következménye. Gábor Andor szellemes helyzetkomikum-sorozatban világítja át és teszi nevetségessé ezt a sajátos, derűsen avitt és ugyanakkor mégis félelmetes becsületreparáló magyar intézményt, a párbajszokást. Mert sz Untauglich úrhoz nőtt anakronisztikus társadalmi szerep akadályozza meg azt is, hogy ellenfelével békülést kezdeményezzen, s így a halállal való felelőtlen kacérkodásai után a ténylegesen bekövetkezhető megsemmisülés iszonyatát is kénytelen pesti polgárunk átérezni. A párbaj helyzetkomikumát fokozza, borzongatja, hogy a pár méter után szelíden földre pottyanó pisztolygolyók helyett valódi, élesre töltött revolverekkel kell az ostoba véletlen közbeszólása miatt az ellenfeleknek szembenéznie, olyan harci terepen, ahol ráadásul jogász és bölcsészhallgató várakozik a sebek bekötözésére - orvosok helyett. A párbajban kivívott hősiesség nimbuszával - és annak a ténynek a birtokában, hogy a félelem által kiváltott szívritmuszavar miatt a sorozáson végül is untauglichnak bizonyult - Gereben cégvezető már derűsen néz a háborús események elébe, kávéházi asztaltársaságban a térkép fölé hajolva már б játsza a haditudósító szerepét. Kényelmes, prakticista életét - úgy tűnik-, már semmi sem fenyegeti, még a házasság kelepcéjét is sikerült kikerülnie, miután megtudta, hogy az imádót t szőke nőcskének, Micikének nincs vagyona, csak adóssága. De nem sokáig tart a nosztalgikus érzés, amely annak szól, hogy nem lehet ott a "halál tánctermében", mert közbeszól a véletlen. Az a véletlen, amely valójában nem is olyan vak, hiszen a regényben az emberi 90