Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

a kérdés lebeg: - Hol vette töltőtollat?" Az író pedig maliciózusan figyeli, ahogy töltőtoll nélküli szegényemberből, az egyfolytában vigyorgó szmokingos úr hatására a boldog töltőtolltulajdonosok táborába lép. 1917-ben A sarkon című dal már arról szól, hogy az utca embere életének minden pillanatát a reklám, a plakát szabályozza. És ekkor már nemcsak az író életéről van szó, hanem mindenkiéről, a társadalom manipulálhatóságáról: Hatóság, rendőrség, Lakosság, csendőrség, Hivatal, ravatal, Zivatar, nyavatal, Úgy teszi föl falra a plakátját, Mint más ember szögre a kabátját. Miről szólnak a plakátok ? Vagy inkább: miről nem szólnak ? Mit akarnak a reklám erejével visszaélő fölfedezők, miért nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem; kinek, kiknek és mire kellenek a reklámmal marionettként rángatható, idomítható, önállóságukat vesztett emberek ? Gábor Andor strófája erről így szól: Mit szabad szabadni? mit tilos tilolni? Mit tilos szabolni? mit szabos dalolni? Plakát! Mi kéne? ha vóna? mi nincsen? mi nem lesz? Mi nincsen: mért nincsen? s ha nem lesz: milyen lesz? Plakát! Mit hogyan? Mit merre? Mit muszáj egyszerre? Mit kitől? mit mivel? Ki hol? és ki kivel? A pesti kispolgár életének vannak olyan pillanatai, melyeket az évek múlásával Gábor Andor janusarcúan, kétfelől ír meg. 78