Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

anyaméhnek a szülöttei. Szeressék egymást s ne tegyenek úgy, mintha undorodnának egymástól. 6. Pünkösdi királyság Mivelhogy senki sem kérdezte tőlem, megmondom hogyan képzeltem én a pünkösdi királyságot a Margitszigeten. Legelőször, legeslegelőször, még annál is legelsőbben: nincs belépődíj a Margitszigetre. Polgári egyén nem fizet sem huszonöt fillért (hétköznapokon), sem ötven fillért (vasár- és ünnepnapon) s a katonák - ennek következtében - nem fizetik ennek az összegnek a felét. Ez már nagy Pünkösd, kérem szépen, egy ilyen szegény városban, amelyben igen sok milliomosnak nincsen ötven fillér igazi vagyona. Aztán jönnek a többi Pünkösdök. A hídról a szigetre levezető töltésen szélesebb gyalogjárót csináltatok, sőt, mert ez sem boszorkányság, ezt a gyalogjárót aszfalttal vonom be, hogy undok port ne verjen, mikor az emberek tömege végigvonul rajta. De ezzel még nincsen vége a Pünkösdök nek. A töltés után következő kerek virágágyat, amelyet jobbról és balról meg kell kerülnie a gyalogosnak, szépen, keskenyen ettöretem, hogy @ fgditt оаагпек шХе egysnassn laheaaari §lĵui> ni. További Pünkösd: ezt a fedett csarnokot gyatra és tirnyestornyos deszkabódéból átalakítom egészen magas, üvegtetejű csarnokká, igazi csarnokká, amelyet este nem nyavalyás fémszálas izzólámpák, hanem valamely egyéb, igazán világító lámpák megvilágítanak. Itt még nincs vége a Pünkösdnek. A lóvasutat, egész mélaságával és poézisével eltávolítom, mert nem muszáj éppen a lóban meglennie a poézisnek. Helyette nagyon csendes, nagyon kedves, csappet sem csikorgó, világért sem csöngető 54