Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

az irodalomban, hogy Mikszáth Kálmán hosszú időn keresztül ugyancsak humoristaként szerepelt; nem akarták tudomásul venni, mint a társadalmi szatíra képviselőjét azok, akik találva érezték magukat műveiben. Nem ismerte el Mikszáth műveinek realizmusát saját dzsentri osztálya sem, mert akkor el kellett volna ismerniük bűneiket azoknak, kiket regényeiben szatirikusán ábrázolt. Más történelmi, irodalomtörténeti periódusban hasonló a helyzet Gábor Andor írói működésével is. Jó volt a humorista kabarészerző cimkét ragasztani munkáira, s ezzel feledtetni kemény bírálatait. Csörgősipkát tettek fejére kérlelhetetlen ellenségei. Természetesen más jellegű író Gábor Andor, mint Mikszáth Kálmán; más volt a társadalomról alkotott szemléletük, megformálási stílusuk, eltérőek témáik; mégis azonos bennük a szatirikus szenvedély, a társadalom valódi gondjainak követlezetes kutatása és feltárása, segíteni akarásuk. Gábor Andor egyik fő képviselője annak, hogy valaki a polgári radikalizmus talajáról indulva eljut a szocializmus felismeréséhez, s annak tehetséges, következetes hirdetőjévé válik műveiben. Gábor Andor írói útja egyenes; nézetei, gondolkodása tisztázott 1919. előtt: humanizmus, jogegyenlőség, a dualizmus tagadása, a Duna menti népek baráti együttműködése. Az első magyar Tanácsköztársaság új horizontot tárt fel előtte, a tudományos szocializmus útját. Ennek felismerése után harcosává válik gyakran nehéz időszakokban, reménytelennek látszó helyzetekben, jóban és rosszban élete végéig. Gábor Andor tudott újat mondani magyar íróknak és olvasóknak