Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

zánkban koncentrációs táborokat, mint az olasz és a német fasizmus. Hosszabb naplószerű prózát is találunk a kötetben (Bank utca). Olyan, mint egy rossz detektívregény - sajnos az élet írta és szórói-szóra valóság. Az olvasó nem érti, hogy ennyire gyáva, saját ügyeikben is kétbalkezes arisztokraták, dzsentrik miképpen uralkodhattak huszonöt éven keresztül az országban. Magyarázatot erre a Bécsi levelekben csak részben kapunk, igazán Gábor Andor későbbi művei elemzik bőségesen, kielégítően. Külön önálló rész a sorozatban a Jászi Oszkár és polgári elmélete ellen írt pamflet. A szerző mintái a marxizmus klasszikusainak vitairatai (Anti-Dühring, Anti-Proudhon), s a magyar irodalomban alig mutatkozó, szinte elfeledett műfajt újt fel sikerrel. A Bécsi levelek egésze érett szocialista szatírákból áll, összképet teremt. Az író eszköze a maró gúny, a típusteremtés és sűrítés, kismértékben humor, nagyobb mértékben a leleplezésadta olvasói megrendülés. Az életműben újabb csúcs, komoly figyelmet érdemel irodalomtörténetünk XX. századi értékelésében. Gábor Andor fehérterror ellen írt szatírái mellett nagy ezámban Jelentek meg 1920-26 között politikai cikkei a Kommunista Párt bécsi orgánumának, a Proletárnak, majd később a Párizsi Magyar Munkás című lapnak hasábjain. Véres augusztus címmel adta közre e műveket a Szépirodalmi Könyvkiadó 1959-ben. Figyelemre számot tartó írások, mert bár témában és stílusban sokban hasonlítanak a Bécsi levelekre, sok újat találunk bennük; szókimondóak, számos eredeti nyelvi sajátosságot hoznak, s az olvasóra elementáris hatással vannak. A magyar napisajtó 40