Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Zsigmondot és Ady Endrét is, aki - mint Nagy Endre említi viszszaemlékezéseiben - tréfás komolyan fogadkozott neki egy alkalommal: "Fog о még olyan sanzont írni a kabarénak, mint Gábor Andor." A zeneszerzők között ott szerepelt Szirmai Albert (Gábor állandó szerzőtársa) és a kitűnő Reinitz Béla, Az írókat a kabaréba annak újszerűsége, elevensége, publicitása, bátor szókimondása, irodalmi nívója, politikai jelentősége csábította. Gábor Andor ezidőben a kabaré egyik legfáradhatatlanabb, országos hírnévre is jutó szerzője volt, dalainak leginkább sikeres darabjait nyomtatásban is kiadták. A versgyűjtemény előszavában az alábbiakban összegzi programját: "Ezt a magyar kabarét röviden és találóan úgy lehetne jellemezni: újságírás a színpadon. Versben és prózában, zenével és zene nélkül. A közönség mulattatására mindannak a persziflázsával, ami ferdén és rosszul történik, holott jól és okosan is történhetnék...nevetés, mely a fogcsikorgatás helyét foglalja el...A többiről, az ízetlen és kócos füsttanyákról, ahol rosszhiszemű és rosszulkezelt szabadszájúsággal botránkoztatják meg az épizlésű hallgatóságot, ha volna ilyen - a többiről ne is beszéljünk." Polgári ellenzéki hang és megfelel a költő akkori felfogásának. A kabaré világa költészetében a továbblépés, az átmenet területe a komor hangulatú ellenzéki cikkek és tárcák mellett és után az ironikus, gúnyos, végül élesen szatirikus művekhez. Kabaréköltészete gazdagítja verstechnikai eszközeit. A színpadon állandóan mérhető hatást érhet el az összecsengő rímekkel, szójátékokkal, a versek dalszerűségének fokozásával. Hangja egyre közvetlenebbé, keresetlenebbé válik, tudatosul a szer21