Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

magyar és orosz írók és gyermekeik nemzedékeinek, de akinek tudását parlagon hagyták heverni, mert nem tanult meg jól magyarul. És most a neki még mindig idegen közegben, a még mindig idegen nyelven tallózta, rendezte, kötetkbe szedte, előkészítette a munkát a megjelentetésére. Először a Válogatott cikkek és versek két kötete jelent meg; Gergely Sándor, Illés Béla, Lányi Sarolta, Komor Imre voltak a szerkesztő bizottság tagjai. Nagy segítség, hogy mind régi barát volt és tudtak németül. Az összegyűjtött műveket a Szépirodalmi jelentette meg, a fenti bizottság és Goda Gábor, majd Diószegi András szerkesztésében, Goda Gábor író ajánlására. Ezekben az években a régi ábrátok, és különösen Lukács Györgyné, Lengyel Juci és Gizi - most már Goda Gáborral együtt - Bér János és felesége, Kati, Kerekes Éva és János voltak mellette. Sok osztály- és évfolyamtársam majd a munkahelyi kollegáim is eljártak hozzánk, és még ma sem tudom biztosan, hogy kinek a kedvéért: az enyémért vagy a nagymamáméért? A Gábor Andor emlékdíjat nagyanyám 1958-ban alapította, én akkor az NDK-ban, Berlinben voltain ygakornok a Humboldt Egyetemen, de a magyar követségen ünnepélyes keretek között én is aláírhattam az alapító levelet. Nagyanyám 1967-ben halt meg, szintén infarktusban. Nagyapám írói hagyatékát, kéziratait, levelezését, a fotóanyagot az MTA könyvtárának adományoztam. A Zichy Géza utca 8ban levő lakásból ideiglenesen Gábor Andor Emlékmúzeum lett, mely később a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözött, Gábor Andor állandó emlékszoba lett belőle. Remélhetőleg a szoba ajtaja nemsokára megint nyitva lesz a látogató közönség részére. (1984) 176