Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

lább egy, de volt, hogy két cikket írt. Eleinte a Szabadság le is hozta, de fokozatosan egyre kevesebbet, majd egyre több cikkét a fióknak írta. Nagymamám mindig utánasettenkedett amikor a szemeteskosárba dobta a piszkozatokat, amit tudott, eldugott, így nagymama szekrénye telt meg egyre jobban kéziratok eldobott lapjaival, dossziékkal, az ágynemű és fehérnemű polcok között mindenhonnan ezek buggyantak ki. Megint sokat cigarettázott nagypapa, rossz volt az egészsége, fájt a lába, visszeres volt, kezdett bottal járni. Sótlan kosztra kellett átállni, magymama ízesíteni próbálta az ételt, ahogy lehetett. Nagyapa gyakran étvágytalanul ült az asztalhoz. Később a Ludas Matyi altisztjétől, majd a szerkesztőség egyik tagjától, Bernáth Ede bácsitól tudtam meg, hogy együtt lógtak meg kis kifőzdékben bablevest enni szalonnával. Nagyapa járása egyre nehézkesebb lett, végülis az orvos bejelentette: kérem, a lába és a cigaretta közt választhat. - A lábát választotta, de élete végéig hiányzott a cigaretta. - Madus fiam, hát hogy lehet cigaretta nélkül írni? - panaszkodott nekem. Jöttek a kitelepítések. Ezekről csak nagyon közvetett módon hallottam. Nagyapám egyre több ember ügyeit próbálta elintézni. Nagymama reszketett. - Sokat jár a szája - mondta nekem. Nekik ez mind déjà vu volt, én nem tudtam ezt mire vélni. Ezzel kapcsolatosan arra emlékszem, hogy amikor a Rajk-perről harsogtak a napilapok, nagyon nyomott volt odahaza a hangulat és nagyapám halkan mondta ebédnél, hogy ezt nem tudha elhinni. Nagymama riadtan nézett rá, én meg mondtam: Bandicska, hát az újságban van, hát csak nem lehet hazugság?! - Erre nem felelt. Csak amikor Hruscsov beszédét hozták a magyar lapok - nagyapám ekkor már 173