Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

jött. Később végre megérkezett a legendáshírű Lengyel Gizi és Juci; talán még a hírűknél is megrendítőbben. Gizi derűs, tevékeny, bölcs jellemével, Juci csodálatos szépségével, műveltségével; kemény, odaadó munkájával, mindketten az eszmébe vetett rendíthetetlen hittel. Számtalan más vendégünk is volt; a magyar politikai-,kulturális-, és sajtóvilág megannyi érdekes, színes képviselői. De megjelentek Gábor Andornak a második világháborúban oly meggyérült családjából is egy páran. Gábor Andor bátyja, Feri bácsi járt hozzánk, б vasárnaponként jött néha, reggelire, ebédre és olykor vacsorára is ottmaradt. Nagyon szerették egymást, órákon át bszélgetve, vitatkozva oly sok nézeteltérésük volt. Feri bácsi első felesége, Vichy Olga, és okos, szűkszavú lányuk, Éva, aki olyan sok nyelven beszélt, Gábor Éva - akkor már Kerekes Jánosné - is járt hozzánk szívélyes, kiegyensúlyozott férjével, a magyar Opera karnagyával. Vidor Ferikével jó nagyokat vidultunk, énekelt, komázott, engem Árvácskaszeműnek hívott. Ferike minden bajával, gondjával Olicskához jött. Olicska volt képviselője nagyapámnál. Magyarul csak 1947 őszén kezdtem igazából tanulni, addig a szovjet követség orosz iskolájába jártam. Először Budán, a Villányi úti Gizella királyné iskolába jártam, mert ott nem kellett hittant tanulni, majd az állam és egyház szétválása után mehettem a XIV. kerületi Erzsébet Leánygimnáziumba, amiből később Teleki Blanka Gimnázium lett. Nagyapám hosszú órákat szánt rám, magyarra tanított, Petőfit, Aranyt olvasott nekem. A Toldi végtelen hosszú énekeit ugyancsak végtelen türelmével ismételtette, mondatta velem. Keserves munka volt, szavanként megálltunk, magyarázta a szóképeket, kifejezéseket, verte belém a ritmust. Szép, kemény Somogy megyei magyar beszédhez szokott fülét bántotta 169