Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

és csak akkor jöttem el, mikor kezdett a dolog úgy kinézni, hogy a hatóság ugyan ezután sem bánt, de egyéni akciókra el lehetek készülve." 1920 januárjában érkezik Bécsbe és bekapcsolódik a Bécsi Magyar Újság munkájába. 1923-ban új helyzet áll elő. Gábor leleplező szatírái miatt a Horthy-féle kurzus nyomást gyakorol a Seipel vezette osztrák keresztény-demokrata kormányra s végül is Gábor Andort kiutasítják Ausztriából. Bécsből Párizsba, majd Berlinbe teszi át székhelyét, onnen a Hitler-kormány uralomra jutása után illegális úton Moszkvába távozik. 1938-ban megszervezik a magyar nyelvű Új Hang-ot, szerkesztőnek Gábor Andort kérik fel. Később bekapcsolódik a moszkvai magyar Kossuth-adó munkájába. Boldogan tér haza 1945-ben, mint következetes munkájának, állásfoglalásának győzelmét megérő művész. Hamarosan tapasztalhatta, hogy szókimondása nem mindenütt talál megértésre. Több kicsinyes gáncsoskodás éri; agyonhallgatják, cenzúrázzák, eltemetik legjobb írásait. A személyi kultusz nyomasztó légkörében - mint volt barátai vallották - sokszor nem érezte' jól magát mint ember és mint író. Néhány versének hangjában ezidőtájt rezignáció és fájdalom érezhető: "De mióta koros lettem, Nem kedvelnek semmiképpen. Nem szívesen látják képem, Hangom sem szívesen hallják, Rámaggatják rangok alját." (Mikor még én). Gábor Andor munkásságát elemző Bóka László hasonló gondolatokkal jelzi félreállítását 1949-ben: 14