Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

• koztam, azzal kezdtem, hogy a kezdet és a befejezés még feltá­ratlan. A rendelkezésünkre álló cikkanyag azonban így is lehe­tőséget ád a sokoldalú író publicisztikájának irodalomtörténe­ti behatárolására. A század első felének legnagyobb magyar pub­licistái, Fábry Zoltán és Bálint György egyenrangú kortársának tekinthetjük Gábor Andort, a közírót. Mindkettejükkel rokonít­ja a sajátos magyar problémák európai látókörű, marxista kiin­dulópontú vizsgálata, a kibontakozó fasizmus elleni harc és ­- különösen Bálint Györggyel - a heinei eredetű megsemmisítő gúny. Befejezésül Gábor Andornak egy publicisztikai írásába rejtett versét idézem, 1948. március 11-ről: "A meghalással, ó, már sokszor volt bajom, Ébredni nem fogok valamely hajnalon, Bevallom, emiatt egy kérdés fur, konok: Az emberek mért nem halhatatlanok ? Adj, uram istenem, örök létet nekem, De itt, de itt, e földi tereken; Az élet színeit láthassam tarka-barkán, S vigyázzak, csend legyen a Bakáts-utca sarkán."

Next

/
Oldalképek
Tartalom