Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

műveit, műfordításait és publicisztikáját - azokból a forrásokból, amelyek viszonylag egyszerűen hozzáférhetők.' Tegyük hozzá: hála Diószegi András fáradhatatlan kutatásainak, aki életéből kerek másfél évtizedet szentelt e szövegek felderítésének, sajtó alá rendezésének és az ebből kibontakozó pályakép megrajzolásának. 1966-ban közzétett kismonográfiaja máig is "alapmű": a legtöbbet nyújtja Gábor Andor sokműfajú és rendkívül termékeny alkotómunkásságáról. Egyszerre vázolva fel az író életútjának társadalmi és eszmei hátterét s a művek értő kézzel kibontott belső világát. Mai kutatásaink is az б kezdeményezéseiből és összefoglalójából indulnak ki, hogy megkíséreljék tovább árnyalni, teljesebbé tenni irodalmunk e sokáig mellőzött alakjának vonásait és nemegyszer méltatlanul elfeledett műveinek egész sorát. S hogy végül befejezzük feltételezéseink sorát, hadd adjak annak a reményemnek kifejezést, hogy - áttekintve a jelzett ellentmondásokat, a kutatási eredményeket és nehézségeket - az ünnepelt bizonyára egyetértett volna azzal az elképzelésünkkel, hogy jubileumi tanácskozásunkat ne a már eddig ismert adatok és felismerések ismétlésével töltsük; használjuk fel ezt az alkalmat új szempntok felvetésére, új adatok nyilvánossságra hozására; hogy Gábor Andor ne merev szoborként, hanem élő emberként álljon előttünk, s művei ne kötelező olvasmányul, hanem vidám felüdülésül és testvéri tanulságul szolgáljanak egy új kor új olvasó nemzedékének. 10