Tavaszi tárlat felszabadulási pályázat és kiállítás, 1985

A felszabadulás óta eltelt negyven év alatt hazánk művészeti élete kiteljesedett, sokszínűvé vált. A folyamat ugyan nem volt egyenletes, egyenes vonalú, de a művészet mint mindig, győzött az adminisztratív akadályoztatáson: a közérthetőség kritériuma már régóta nem a vulgárnaturalizmus. Persze az öncélúan érthetetlenre készített „műtárgy" valójában, azáltal, hogy közönségellenes, s így elveszti — azaz meg sem szerzi — műtárgy jellegét. Szerencsére kortárs művészetünkben e tendenciák életképtelennek bizonyultak. A művészi szabadság — néhány elszigetelt kivételt nem számítva - nem vált felelőtlen szabadossággá. Művészeink együtt élnek a néppel; együtt munkálkodnak a munkásosztállyal, a parasztsággal és az értelmiséggel, amelyhez maguk is tartoznak, hazánk szebb jövőjéért, a fejlődés újabb lendületéért. Mostani Tavaszi Tárlatunk ennek az együtt élésnek, együtt munkálásnak a dokumentuma.