Együd Árpád: Kaposváron megverték a rézdobot • Száz somogyi népdal, 1981

A regös csoport feltétlen alkalmazza a láncosbot talajhoz való ütögetését, s az egyik legfontosabb eszköznek a „regőnek" (köcsögduda, höpögő) ritmust adó megszólaltatását (nedves ujjakkal). A régi regesek viselete szinte azonos volt a betlehemesek pásztorainak (három „dadónak" is mondják) „rejtett arcú" viseletével. Századunkban már a tájra, falura jellemző népviseletben adták elő regöseink a köszöntőiket. A betlehemezőknél rendszerint hat szereplő volt: egy angyal (fehér lepelben, csengővel), egy katona (fakarddal, katona vagy leventesapkával, csákóval), három dadó (pásztor) a már fentebb leírt köntösben, s egy vezető; ez utóbbi gyakran elmaradt, és a katona vette át a szerepét, szövegmondását. Néhány szót kell még ejtenünk-a kötet felépítéséről, műfaji beosztásáról. Nem volt lehetőség a Somogyban gyűjtött összes (kb. 50-féle műfaj) kategóriából közreadnunk anyagot, s különösen nem egy-egy műfajból több variánst közölnünk. Ebből adódóan bizonyos műfajokat, alcsoportokat egy csokorba szedtünk, melyeket római számmal jelöltünk I-VII-ig. Ennélfogva az egymással rokon, vagy átfedő műfajokat tehettük volna másik csoportba is, de ez a gyakorlati felhasználókat egyáltalán nem fogja zavarni, a szakemberek pedig nem fognak fönnakadni az ilyen „kényszer"-megoldáson (ami egyébként mindenben megfelel a néprajztudomány definitív jelöléseinek). - Lássunk néhány példát az előbbiekre vonatkozóan: a Nád János, Juhász András, Bene Vendel neves betyárok voltak, a róluk szóló ún. betyárballadákat (ténylegesen azonban balladás dalok) mi a pásztor-betyárnóták közé tettük, de zárójeles megjegyzéseinkkel utalunk a lényegre. Megadtuk továbbá a tudomány által elfogadott műfajtípust is a cím, név vagy kezdősor után, pl. Gunaras lány, víg ballada; A halálra ítélt húga (Fehér László); A gulyáslegény és bárólány; Regölés, Kotyulás-lucázás; Forgós körjáték; Hidas-játék stb. - A daloknál illőnek tartottuk feltüntetni énekeseink adatait is, amivel tartozunk szíves közlésükért, és egyben hálával emlékezünk azokra, akik már nem élnek közülük. A kiadvány anyaga nem teljesen saját gyűjtésünkből való. Természetesnek, kötelezőnek éreztük, hogy nagynevű gyűjtő-elődeink kitűnő anyagaiból is beválogasson szerkesztőnk néhány klasszikus szép szöveget és dallamot, ami mindenképpen emeli a kötet esztétikai, szakmai-tartalmi színvonalát. Felhívjuk a nevelők, szakkör- és együttesvezetők, népművelők, amatőr gyűjtők figyelmét arra, hogy az itt közölt anyagot ne tekintsék szószerinti „előírásnak"; maguk is iparkodjanak utánanézni - főleg a falusi idősebbek körében - az általunk közölt példák helyi változatainak, s azokat illesszék műsorukba, élesszék tovább a helyi és környékbéli hagyományok még mindig elég szép számmal gyűjthető dallamait, szövegeit, szokás-anyagát (legyen az bármely, a népélethez kötődő népköltési anyag, beleértve a szakrális vonatkozású hagyományokat is). E kölcsönösen egymást segítő munkával kapcsolatosan az a kérésünk, hogy a lejegyzett-leírt, vagy magnószalagra rögzített gyűjtésüket - kizárólag tudományos célzattal - küldjék meg a Megyei Múzeum Hangarchívuma számára, ahol bármikor hozzáférhetnek évek múltán is. Ezzel nagy szolgálatot tesznek falujuk, környékük, saját együttesük, szakkörük számára is, de nagyban segíthetik a további tudományos kutató-feldolgozó munkálatokat is. így válhat közös ügyünkké a néphagyomány sokféleségének minél teljesebb megismerése a népélet mindenfajta feltárása, felhasználása, közzététele révén. Ez egyben a múlt hasznos jelenségeinek jelenben való aktualitását, jogos kontinuítá7