Vaszary János emlékkiállítás, 1980

szét minden ellentétes jelenségét elbíró keleti világkép művészete, melynek lehelletfinom dekoraitivitásáért sok nagy művész lelkesedett. Vaszary oly sokat emlegetett természethez kötődése a japán festészet természeti végtelenségében talált igazolást, feloldódási lehetőséget. A mindaddig elemi erejű, feltartóztathatatlan sodrású temperamentuma: Matisse, Dufy közvetítésével megtalálta a magának való lélegzetű teret, átszellemítő lehetőséget, melyben értelmet kap szélesen ölelő naturalizmusa. Ez olyan szellemi-művészeti tendencia, melyben elvész sok tehetséges próbálkozó. Viszonylagos eredménytelensége miatt kevésbé is méltatja a művészettörténelem. De gondoljunk Csontváryra (akinek méltatásában az elsők között volt), Ady, Bartók teljességeszményére. Valahol mindegyikükben megfogható a kiteljesedés ilyen orientációja. Vaszarynak minden képessége megvolt ahhoz, hogy ne nyugodjon bele az eltörött egész széthullásába. Tudta és hangoztatta, hogy a lehetetlenre vállalkozik: „Ami lehetséges, annak a megvalósítása az átlagtehetség dolga, de a nagy tehetség a lehetetlent is meg tudja valósítani." Azt kell állítanunk, hogy teljesség igényének mindenkori tanútétele az a természethezkötődése, melynek kisszerű zsákutcaiva'I birkózott festőstílusokon át. Vállalta a hosszú ideig tartó stílusbeli többértelműséget, tehát nem tagadó módon, elvetve a szemléleti alapállását, hogy esetleg a képépítés öntörvényeibe mélyüljön. Hitt a természet rendjében olyan mértékben, hogy művészetét még oly válságos szellemi időszakban is alárendelje, melyben élt. Szántó-vető, kisiparos gyökerei, kaposvári eredete az őserő vonatkozásában itt említhető meg érdemben. „Felnövekedéséhez" nemcsak egy belső alaphangra való szubjektív ráhangolódás keresése jelenti az okot stílusváitozásaiban. Külsőre robosztus alkatának eientmand belső érzékenysége. Ilyen ellentétes tulajdonságú embernek a világgal való korszerű művészi-alkotói viszonya nehezen vajúdó, körülményeket emésztő, fokozatos alakváltozásokon át testet öltő. Viharos alkotói tettkészség tudja csak kibontani, s ha megvalósul, végletes tulajdonságának szélessége miatt az egyetemességre számottartó. Horváth János