Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

Nagybajomban is gyűjtött a 30-as évek elején Gönyey. Bár már kivetkőztek, de még részletes feljegyzést tudott a régi ruhafélékről készíteni. Legalsónak itt is a ráncbaszedett péntölt említették. A női ingek nyakbaráncoltak, elöl végig hasított, bő- vagy lönümög elnevezésűek, melyeknek az ujja ünneplőre a fiatal asszonyoknak patyolatból való, vagy virágos ümög volt, amit vapérnak is neveztek. (Boltban vett, gyári áttetsző anyag.) A hétköznapi felsőszoknya föstőkékből készült. A század elején vették fel a fiatalok az ümög fölé a színes kasmír pruszlikot, az idősebbek meg feketét vagy kéket, de nem kasmír anyagból valót. A cifra szoknya csak 30 éves korig volt illendő viselet. A szoknya és a pruszlik általában azonos anyagból készült. Emlékezet szerint a múlt század derekán még ők is tiszta fehérben jártak.

74 Somogyhárságyon - a kiegyezés évében született - öreg Kapoli Antal 1950ben arra emlékezett vissza, hogy a juhászok szedett gatyát, sípujjú ümögöt s láiblit a századfordulóig hordtak.

75 Vásárosbércről adatunk van arra, hogy ott a múlt század 90-es éveiben, vállban és kézelőnél ráncolt, vállfoltos, fehérhímzéses ing volt divatban.

76 Somogyvisontáról - ahonnan való leányról Jankó már a milleneum idején megemlítette a szlávos hajviseletet - jegyezték le, hogy a vászonfélék közül ismerték a biklát, melles péntőt, kisbiklát, kisinget, de különben már köztük általános a pruszlik viselet.

77 Zselickisfalud és Szentbalázs vászonneműivel Czippri Katalin 1965-ben beadott, igen alapos pályamunkája foglalkozik.

78 Ebben mind a hétköznapló, vagy komisz, mind az ünnepi gatyáról említést tesz. Itt a múlt század végén még a köznapi is 13 szélből készült, tiszta kendervászonból. Ezt a fajtát az 1900-as években szétszabták 2-3 szelesre, hogy nadrág alatt hordható legyen. Aratásra azonban, a régi bővebb állapotában lévő gatyát, még az 1930-as években is felvették. Felesvászonból volt a rögre szedett ünnepre viselt bőgatya. Mindkettőnek a pártájába, a gatyakorcába húzták be a madzagot. Dísze csak a tégla-vasalásos táncolása volt, de sem rojt, sem hím nem került rá. Szentbalázson a gatya viselete már a múlt század második felében letűnt, míg Zselickisfaludon még e században is kedvelték. A férfi ümögök ünnepre felesvászonból készültek és ez volt az egyetlen vászonruhaféle, amit tűhímzéssel - vagyis kézimunkával - díszítettek. A hímös ümög Szentbalázson már a múlt században letűnt, Zselickisfaludon viszont körülbelül a századfordulón. - A női rövid- és hosszúalsó ümögök, és az 5-10 szeles péntők feles vászonból a szentbalázsi viselet fontos darabjai voltak egészen az 1880-as évekig. Péntölből ünnepre 5-7 darabot, dologra 2-3-at hordtak. A legfelső péntő volt a legbővebb és alul körben kicakknizták. A későbbi idők során, mikor nehéz felsőszoknyát kezdtek viselni, legalulra hosszú, szűk ujjatlan vagy ujjas inget húztak, mely pörgéskor és fölboruláskor sem ment a nyakukba, ennek a derék vonalába házicérnával felerősítették a vastag szőttesből redőkbe szedett csíkot: a puffándlit. Ez felfogta a többi 5-7 péntő súlyát és szorítását. Ezt csak eladó leány, vagy gyermektelen menyecske viselhette. Míg Zselickisfaludon az 1960-as években is a régi vászonpéntőt hordja mindenki, Szentbalázson már a századfordulótól - még dologra is - az egy szál alsóra 2-3 sifonpéntőt vesznek. Ünnepre többet is. A zselickísfaludiak módosabbak voltak, s ami a mi szempontunkból igen jelentős: régtől fogva maguk is szőtték meg a fonalukat, nagyobb szövéskultúra alakult ki, jobban a szívükhöz nőtt a házivászon, az olcsó boltit nem kedvelték. 1935 óta azon90