Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Előszó
vonzásában álló, a megye délnyugati határán lévő falvak együttese Csurgó központtal. MARCALI HÁT KÖZSÉGEI: a fent ismertetett tájegységtől északra húzódó vidéken néprajzi szempontból több kisebb - bár még nem kellően ismert - csoport él. Vannak itt kisnemesi falvak: Nemesdéd, Nemesvid, Nagyszakácsi. Német telepítések történtek Bize, Kelevíz, Hosszúvíz, Fehéregyháza helységekben. Ismertek itt kisebb-nagyobb lélekszámú katolikus magyar parasztfalvak is, pl. : Szenyér, Horvátkút, Mesztegnyő. KIS-BALATON VIDÉKE: a megye északnyugati sarkában található vidék része a Zala megye területére is átnyúló Kis-Balatonnak és körzetének. A somogyi rész katolikus falvai: Csákány, Sávoly, Főnyed, Vörs, Balatonszentgyörgy. Szőkedencs részben evangélikus, így az egységen belül kissé elkülönül, pl. házassági kapcsolataiban, lakáskultúrájában. A többi községet szorosabb gazdasági, házassági szálak nem a szomszédos somogyi, hanem részben a szomszédos zalai helységekhez (Garabonc, Mogyoród) kötötték. A török időkben a Kis-Balaton jó rejtekhelyet nyújtott a környezetében élő lakosságnak, de még a távolabb élőknek is. A nehéz idők elmúltával kevesebb, de népesebb falvak alakultak itt, mint a késő-középkorban. A lápok magaslatain, szárazulatain, s a védettebb községekben rejtőzködők visszaköltöztek eredeti falujukba, vagy az ahhoz közel lévő helyre, a dombok peremére újra alakult helységekbe. A múlt században végrehajtott Zala-szabályozás, a gátak és a Zala torkolatánál a híd megépítése megszüntette azt a jellegzetes életmódot, amely a Kis-Balaton lakóit iellemezte, azt a sokoldalú, differenciált gazdálkodást, amellyel a lápos, berkes, szárazulatokkal ellátott területet megélhetésük érdekében ki tudták használni, mint erről Takács Lajos (1978) könyve oly meggyőzően írt. A korábbi kapcsolatokat a táj átalakítása és a gazdálkodás megváltozása után is megtartották a délebbre fekvő falvak, míg Balatonszentgyörgy, Vörs a Balaton melletti falvak felé fordult inkább (Balatonberény, Keresztúr). BEREK: KIS- ÉS NAGYBEREK tája nem különül el élesen a Kis-Balaton környékétől, néprajzi szempontból is sok a hasonlóság. Az itteni községek többsége magyar és katolikus (Csehi, Libickozma, Orda, Balatonkeresztúr, Feketebézseny, Pusztaberény, Szőlőskislak, Szőlősgyörök, Kéthely, Balatonújlak). Csak néhány horvát eredetű falu van, pl. Nikla, de horvátul beszéltek (sokac) még a XIX. sz. végén is Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér lakói. Jellegzetes színes hímzéseikről, sajátosan szabott textiliáikról (női ingek, gyerekágyas lepedők), viseletükről, parasztasszonyok kezét dicsérő szőtteseikről, szokásaikról ezideig sokkal többet tudunk, mint a szomszédos magyar falvak életmódjáról. В ALAT ОNMELLÉK: irodalmi, idegenforgalmi szempontú fogalom, a Balaton és a Kis-Balaton szűkebb környezetét jelenti. Mind természeti, mind gazdasági, földrajzi, mind történeti-néprajzi vonatkozásban különböző együttes. Egyes szerzők (Jankó 1902, Vajkai 1964) még a Berek falvait is idesorolják. A Balaton-partnak Lellétől Fokszabadig tartó szakasza lényegében Külső-Somogy része. Néprajzi szempontból még nem derítettük ezideig ki, hogy vannak-e a nagyobb egységen belül lényeges, elkülönítő jellegű sajátságai (amit pl. a halászati, nádaratási lehetőségek is indokolnának), aminek alapján önálló táji csoportnak lenne tekinthető. Ezek a falvak a török hódítás után elsősorban Külső-Somogy délebbre fekvő területéről, kisebb részben a Nagyberek helysé8
