Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

bennük, hogy „akinek a formáját leveszik, annak nem marad." A bejárt területre vonatkozóan azt állapítja meg, hogy a Kapós bal partján fekvő községek aránylag csekélyebb mértékben őrizték meg „eredeti kultúrájuk és ethnographiai jellemük vonásait", továbbá úgy ítéli, hogy e két terület néprajza eredetileg teljesen különböző volt, aminek nyomai kimutathatók. „így az éjszaknyugati részen -sa hozzá számított többi pontokon - az összes ethnographiai viszonyok erősebb német és éjszaki szláv benyomásra vallanak, míg a Zselicség és a vele tőezomszédos Csököly nagyobb fokú dél-szláv vegyülésnek világos nyomait tünteti elő."

60 A nagy bécsi kiállítást a Budapesten megrendezett Ezredéves Kiállítás követte, amelyen magyar falut és ezzel kapcsolatosan viseleteket is bemutattak. Ennek a néprajzi falunak a viseleti anyaga vetette meg javarészt a Néprajzi Tár magyar textilgyűjteményének alapját. Táblakép sorozaton is ismertették a viseleteket. Az első sorozatban, a csökölyi házban bemutatott alakokhoz Jankó János állított össze magyarázó szöveget,

01 elsősorban Baksay Sándor leírására támaszkodva.

02 Tulajdonképpen a fényképről leolvasható jegyeket foglalta írásba. A férfialaknál kiemeli, hogy az ing rövid, köldökig ér (de a gatyába be van tűrve. Gallérja az ingnek nincs, mellhasítéka rövid, a nyakát kötőmadzag tartja össze; az ujja bő, sem a vállnál, sem a csuklónál nem szűkül össze; a vállrészen harántul s „. . . ezen kívül a válltól az ing széléig menő csipkebetét ékíti; míg az ujja alján fehér hímzés van". Ez a leírás teljesen megfelel a Néprajzi Múzeum 8.629.1. ltsz. - a millenáris kiállítási anyagból származó - ingének, ami pedig teljesen megegyezik az RRM 235 ltsz. borjúszájú ingével. (V/I. tábla.) - A férfialakon levő gatya kevéssel fedi a térdet és teljesen ráillik a redes vagy bőgatya variáns. A képen látható menyecskeviselet leírásában megemlékezik arról, hogy a nő két inget visel: egy egyszerűt alul és díszítettet e fölött. „A felső ing ujjai vékony, átlátszó patyolatból valók s alatta meglátszik az alsó ing fehér ujja." Ez a leírás csak az alsóing típusáról (szűk ujjú) világosít fel és csak valószínűvé teszi, hogy a felső ing nyakbaráncolt lehetett - habár a leírás vállban és csuklón összehúzott ingről beszél, mivel a képen az ujjakból csak a vállkendő alól kibuggyanó részlet látható. A menyecskealak már több alsószoknyától kitartott tarka virágos szoknyában van, kék köténnyel, de mellette az idősebb özvegyasszony teljesen fehérben. A kép negyedik alakja egy visontai - tehát a Drávához közel eső községből való - leány, akinek a ruhája már selymes; a kivetkőzés jegyeit mutatja, de haja a délszláv divat szerint csigába (hullámba) sodrott. Sok adatot tartalmaz Jankónak A Balaton melléki lakosság néprajza с munkája,

03 melyben a századfordulón még töredékesen fellelhető adatokból vázolja fel a régi viseletet, de sajnos kevés heh/megjelöléssel. - A férfiing a századfordulón már bolti sifon anyagból való, hosszú, szűkujjú, galléros, kézelős. A régi derekatlan fajta már csak a pásztoroknál lelhető fel, ami még ekkor is házivászonból készült. Feljegyzi, hogy az ünnepi gatyájuk Somogyban 12 szeles is volt;

6

'

1 a gatya peremébe a füzőmadzagot fa- vagy libacsont madzaghúzóval húzták be. Lábikráig ért s alul mesterkét varrtak bele. Télen két gatyát vettek egymás fölé. Nyáron piszkos, poros munkához a parasztok küttölös vászonból való szűk gatyát viseltek.

65 A régi női ingekről, ümögökről csak annyi bizonyos, hogy kurta derekuk volt, annyira, hogy a péntőbe nem köthették be; madzaggal kötötték össze a hasítékát. A köznapi minden bizonnyal szűkujjú volt, mert ki86