Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

Női ingek A) Hosszúing (Hosszú ümög) Ügy tűnik, hogy a régi vászonviseletben a mellét-csípőt egyaránt fedő, úgynevezett hosszúkig - az áltálunk áttekinthető utolsó ioo évben csak - egyes területeken volt használatban, míg a csak mellet fedő ingfajták és az ugyancsak többféle, csípőt-lábszárt övező pendelyfélék, mindenütt ismertek voltak. A hosszúingek közül bemutatásra olyanokat választottunk, melyek feltehetően a fellelhető legrégibb típusból valók. a) Egyik szabásrajz vázlatunk egy házivászonból varrt, Somogydöröoskéről származó (RRM 68.20.1. ltsz.), derékban toldott ingről való. A felsőtestet fedő ingrész valamivel vékonyabb, a hozzátoldott ingalja durvább kendervászonból készült. (1/1 kép; I/IL tábla.) A felső ingrész a legrégebbinek ismert szabás és összeállítás szerint készült sima ingderék. Az eleje és hátának szánt darabot egybe vágták le a türetről, mégpedig az ing hosszát kétszer véve; ebben az esetben 1 méter anyagot. Félbehajtva, két egybefüggő, két fekvő téglalap alkotja az ing elejét, illetve a hátát. A bebújás részére „T" alakú kivágást készítettek elöl 2-3 cm-es kerekítéssel; az eleje hasítékot szálmentén vágták körülbelül az ingderék feléig. A nyakkivágást körbe bújtatott madzaggal szűkítették és egyben ezzel is kötötték össze a beszegett első hasítékot. Az ing visszájára egész vállszélességében vállfoltót erősítettek. A nyak két oldalán kis - átlósan duplára hajtott, 3x3 cm-es négyzetlapból (I/III. tábla) - bővítést állítottak be, hogy az ing nyaka kényelmes legyen, a csuklyás izomnál be ne szakadjon.

37 Az ing ujjai simák, szűkek és körülbelül könyökig érők; fél szél hosszúak és ugyanannyi bővek, tehát egy szélen egymás mellett elfér mind a kettő. Az anyag szövött széle került az ujjak alsó szélére, ahol ha kellett, kis hasítékot hagytak és madzaggal kötötték össze. A hónaljnál az ujjak és a derék találkozásánál 8x8 cm-es pálhával tették kényelmessé a mozgást. A felsőrészhez varrt aljrész anyaga durvább; az anyagot keresztbe fektetve használták fel, így a vászon szélességével hosszabbították meg az ingderekat; ez esetben 60 cm-rel, s a szövött szél így a deréktoldáshoz és az ing legaljára került. A két oldalt ferdére szabták és ezzel az ingálját 88-90 centiméteresre bővítették. Az oldalvarrások az ing felső oldalvarrásának folytatásaként futnak le. Csupán megjegyezzük, hogy ebben a kisközségben elsősorban német betelepítettek éltek. Hogy ez a régi ruhadarab valószínűleg a németektől való, az adatokon kívül jelzi az ing elejénlévő gótbetűs monogram. b) Egy másik házivászon hosszúing (RRM 62.149.1. ltsz.) Karádról való. (1/2 k. I/I. t.) Az előbbi variánstól eltérően ez derékban nincs toldva, hanem válltól ingaljáig egy darabban fut le. Teljes hossza ennek is 110 cm, tehát körülbelül a térdet fedi, illetve lábszárközépig ér. Bősége három szél, így alsó bővítésre szükség nincs. Mivel a három szél anyagot úgy osztották el az ingen, hogy az egyik összetoldás dlőre középre esik, a másik kettő meg hátra, a lapockákra, a vállakon kell összevarrni az előrészt a hátrésszel; ezt azonban fedik keskenyebbre hagyott vállfoltokkal. Az első szelekből 1/3 vagy 1/4 rész esik két oldalról simán a hátoldalra. A közbefogott teljes szélt erősen ráncbaszedik, a hátrészen ez alkotja a nyakívet. Az dl ej én a hasíték hosszabb, mint az előző ingé volt; körülbelül a teljes hosszúság 1/3-a. Ennek az ingfajtának hangsúlyozott mellrésze van. Az előrészt - a hasíték két oldalán - szegőzéssel díszítik, gomb68