Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

lévő, alján fordított V-alakban kivésett lapot. Fedele faszegtengely körül forog és felhajtható. Eredeti fenéklapja mintegy ю cm magasságban volt, mert a csa­polások mentén faszegekkel is rögzítették, de már rég deszkákkal pótolták. A láda külső felülete - a hátlap kivételével - vésett geometrikus díszítésű (XVI/L tábla). A vésett elemek ritmikusan váltják egymást a feketére színezett felületek­kel. Elejére hajlított, kovácsolt vaspántot rögzítettek, mely a fedélből kiálló ugyancsak kovácsölt hurokvasra illeszthető, minek révén a láda lelakatolható. Az egész bútor szúette, kopott, lábai hiányosak, feneke későbbi pótlás. M: 72,5 cm, H: 93,5 vm, Sz: 52,3 cm. Különlegesen értékes és becsben tartott darabunk ez a láda, mely az 1830-as években készülhetett. Sajnos, sem eladója, tsem a szomszédok vagy a falubeli öregek nem tudtak felvilágosítást adni eredetéről, így következtetésekkel kell be­érnünk. 1850 előtt készülhetett, mert azután már a tulipános ládát használták. Erre következtethetünk a házban található kelengyeládák adataiból is. Az eladó édesanyja 1920 körül szekrényt, „sifonyért", nagyanyja 1900 körül négyfiókos-, annak anyja pedig háromfiókos „sublatot" kapott stafirungba. Ezek, valamint 1 „sublatláda" és 1 korhadt, kopott tulipános láda - melyekről nem tudják, kik birtokolták - volt található még 1958-ban a házban. A „szökrény" az eladó gyermekkorában még a hátsó szobában a szemes­kályha melletti sarokban állt, régi szétrepegetésre szánt péntők, szoknyák, mellé­nyek, bájkók tartására szolgált. 1910 körül az udvaron új kamrát építettek, ak­kor oda került ki, s attól kezdve a szövéshez szükséges bordát, nyüstöt, vetélőt, szövőpálcát, csévetartó kosárkát tartották benne. A környéken egykor másutt is őriztek efféle ládákat, de már rég tűzre dobták őket. 2. Tulipános láda, tulipános láda, Gsurgónagymarton. (52.209.1. 1-2.) (III/ III. tábla.) Fenyődeszkából csapolt és szegezett asztalosmunka. Négy lábon áll, fedele felhajtható. Középütt vaszár, két oldalán kovácsoltvas fogantyú. Tetejét és ele­jét szélesen csíkozott, vékony, sárga, hullámvonalas alapfestés, „flóderezés" dí­szíti. Az előlapon két nagy, sötét színű négyzetben a zöld, a sárga és a piros szín árnyalataival festett azonos virágcsokor: köztük barna alapon tsokindás, stilizált virág látható. Az alattuk levő sávban virágmotívumok között az „1848" évszám. A láda kulcsa is kovácsolt vas, egyszerű tollal, fogó karikával. M: 68 cm, Sz: 114,5 cm, vastagsága: 65 cm, teteje: 120,5x69 cm. Mód József né Ritecz Kata - aki 1893-ban, kb. 68 éves korában halt meg ­kelengyeládája volt. „Jussba mást nem is kapott, csak ezt a ládát meg egy kis ruhát, mert szegény volt, napszámos. A testvérek is mind napszámosok voltak. Öregapám meg hegypásztor. A láda öregszülőmnél állt a szobában, a sarokpad mellett, az ablak előtt volt mindjárt. A ruháját tartotta benne. Akkor került fel a padlásra, mikor az új szoba készült, 1923-ban." 3. Kelengyeláda, tulipános láda, mönyasszony láda. Pátró. (68.57.6. 1-2.) (XVI/II. tábla.) Fenyődeszkából fecskefarkos csapolással készített eredetileg felhajtható fe­delű láda. Mindegyik oldalát 1-1 széles deszka alkotja, fenekét faszegekkel rög­zítették. Négy szögletes lábon áll. Fedelét két hosszú, kovácsolt pánt tartotta. Ezek már leszakadtak, s jelenleg két rászegezett léc tartja össze. Belsejében bal­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom