Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

Ahol korábban nem volt falióra, most az is került a falra, másutt eklektikus keretű nagyobb tükör, egy-egy díszes nagyméretű nyomat, világháborús emlékkép, esetleg fénykép. Az utóbbi divatja az I. világháború idején terjedt el. (II/II. tábla.) Az ágyakat a korábbi fehér vászon- vagy föstőkék terítő helyett piros bécsivel vagy szövettel takarták be, s az újabb divatú kendőtartóra is igényesebb, szélesebb hímű - esetleg színes fonállal hímzett - törülköző került. A berendezésben tehát mind jobban tért hódított a gyári áru. A századforduló előtt forradalmi változás zajlott le a világítóeszközök terén is. A gyújtó-val szemben végképp csatát vesztett a tűzcsiholó acél és a kova. Minden szobába vettek lóggós petróleumlámpát, s a pipicset sokan már csak a konyhában használták, vagy a fakeretes istálló- illetve útilámpába tették bele. 1908-tól mind több család bevezettette házába a villanyt is. Az áramot a Langféle malom szolgáltatta. A konyha berendezésében a tűzhelyek változó divatja a legfigyelemreméltóbb. Az 5-10 holdas gazda kemencével egybeépített tűzhelyét még téglából rakatta, majd olaj- illetve zománcfestékkel festette be. A kemencerész hátsó, boltozott vagy szögletesre formált részét azonban csupán fehérre meszelték, s rakodótérnek, polcnak használták. A rakott sporbeltek anyaga és a lakatosmunka minősége csakhamar a család anyagi helyzetének fokmérőjévé vált (XIV/I. t.). Némelyik házban még a közelmúltban is valóságos építészeti remeket alkotott a konyha alapterületének néha az egyharmadát is elfoglaló kemencét ill. tűzhelyet építő kőműves. Az 1930-as években kezdett elterjedni az asztali tűzhely vagyis a „takarék" (X/II. tábla), mely napjainkban is közkedvelt maradt. A konyha bútorzata is kiegészült; előbb csak asztallal és a szobából kikerült néhány székkel, sarokpaddal, majd edénytartó állvánnyal, telázdi-val (X/II. tábla), vizespaddal és valamiféle heverővel, hitvány ággyal, supi-vái, priccsel. Üj bútordarabként jelent meg a konyhai ülőke, a stokedli és a gyári készítésű festett bádogmosdó. Miután a konyha egyre inkább lakókonyhává rukkolt elő, az első szoba igazi tisztaszoЪа-чк válhatott. Ahol több nemzedék élt együtt, az idősebb házaspár azontúl a konyhában hált, sőt néha a gyerekek egy része is. Az ő fekhelyüket, a kerekes supi-t nappalra az ágy alá szokták lökni, hogy ne foglalja a helyet. Télen - ahol a hely engedte - a konyhában állították fel a szövőszéket, ott fontak, gombolyítottak, „áspóztak". A megnövekedett anyagi jólét eredményeként egyetlen kamra nem bizonyult már elégségesnek, még a megfogyatkozott családok szükségletének kielégítésére sem. A legtöbb házhoz tehát újabb kamrát és nyári konyhát toldottak, sőt földpincét is építettek. A régi házak korszerűsítéséhez hozzátartozott a belső padlásfeljáró kialakítása is. A padláslépcső többnyire a kamrából vezetett a padlástérbe, ritkábban az udvarról, a kertláb felől, ám ez esetben hosszú létrán mentek fel, s a padlásajtót lakattal zárták. A füsttelenített padlás ugyanis alkalmassá vált mindazon szemestermények tárolására, melyeket a gazda akkor szándékozott értékesíteni, amikor legmagasabb áruk van. Továbbra is itt tárolták a füstölt húst, a levesbe szánt „bürkét", a füstölt csontot. Felkerült a padlásra sok féltettebb, időszakosan használt háztartási eszköz is, így a régi tulipános láda, a gyermek nélkül maradt bölcső, állóka, a divatját múlt ruhanemű, s a régi füstöskonyha fölöslegessé vált cserépfazekai, háromlábú lábosai stb. (XI/II. tábla.) 36