Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón
mence „elfűtése" a friss kenyeret vagy az ünnepek közeledtét jelentette a család számára. (A szabad tűzhelynek mindaddig meg kellett maradnia, míg a szoba kályháját át nem rakták belső tüzelésűre. Ez családonként és a körülményektől függően különböző időben zajlott le.) Az új házak szobáit az 1880-as évektől kezdték belső fűtésű cserépkályhákkal építeni. Eleinte csak a „szömöskályhák" hengeres része elé készítettek alul tüzelőtérrel ellátott vasplatnis tűzhelyet olyan megfontolásból, hogy télen egyegy reggelit, vacsorát a szobában is megfőzhessenek, s ezáltal takarékoskodjanak a tüzelővel. (VII/II. tábla.) Később a módos gazdák öntöttvas vagy városias formájú „táblás" cserépkályhát állítottak a szobába. A szoba bútorzatában a ruházat tárolására szolgáló ládák divatjának változása a legszembetűnőbb. Az 1860-as évektől Csurgón nem készítettek már tulipános ládát, helyette sublatládát kapott a menyasszony. Ez a tulipános ládánál jóval magasabb, alján egy hamis vagy valóságos fiókkal ellátott ládaféle (V/III. tábla) kb. 30 évig éke virágkorát. Polgári hatásra azonban némely menyasszony már 1880 körül is három- vagy négyfiókos sublattal (IX/l. tábla) ment férjhez. Ennek a közkedvelt bútordarabnak még ma is számos változatával találkozunk Csurgón és környékén. A századfordulón jelent meg stafirung darabként az egy- de inkább kétajtós szekrény (XIII/III. tábla), melyből a módos „pógár"- vagy iparoslány kettőt is kapott. A mind nagyobbá, díszesebbé váló kelengyeládák híven tükrözték a hihetetlen szorgalmú és ügyességük révén gyorsan vagyonosodó csurgói és környékbeli parasztgazdák anyagi helyzetét. Egy módos menyasszony a századforduló előtt egy tucat vászonlepedőt, hat dunyhahuzatot, tizenkét vánkoscihát, négy alsópárnahuzatot, kb. 30 törülközőkendőt, ugyanennyi véka- és kenyérruhát, 18 pár vászon férfiruhát (azaz inget és gatyát) és néha még ennél is több női inget, péntőt és egyéb ruhaneműt vitt a házasságba. A szarvasmarha- és lóltartásáról híres - nem egyszer országos díjat is nyert - pógár-ok lányának letevő ruhája már nem fért be egy sublatládába. Felsőruháit, boltban vásárolt selyem- és szövetszoknyáit, bájkó-it, nyakravaló kendőit, bundáját sifonyér-Ъа rakva vitte magával. (Ez az az időszak, midőn az egyke végképp elharapódzott a református parasztság körében. 1880-ban még stagnált Alsók és Csurgósarkad lakossága, 1890-től azonban már csökkenő tendenciát mutat. 14 ) A vagyon vagyonnal házasodott ... Sorra épültek a pompás új házak, istállók, magtárak, bennük egyre kevesebb lakóval, egyre kisebb családdal. Előfordult nemegyszer, hogy a vagyonos szülőknek örökbe kellett fogadniuk valakit, mert saját egyetlen gyermekük elhalálozott, s nem lett volna senki, aki öregségükre a gazdaság terhét levette volna vállukról, s gondjukat viselte volna. KüLső formájában és belső tartalmában egyaránt sohasem látott gyors változás kezdődött tehát Csurgó lakáskultúrájában és családszerkezetében a század elején. A szoba többi bútora az 1920-as évekig - aziaz a szekrény, sifonér divatba jöttéig - nemigen változott. Megmaradt a sarokpad egy nagy, „belülfiókos" asztallal (a régi, faragott, nagyfiókos asztal a támlásszékkel együtt időközben kikerült a konyhába), az ágyak, a tálas. Üj bútordarabként helyenként megjelent az alul kétajtós, felette fiókos kászli vagy a felül polcozattal is kiegészített pohárszék, a kredenc, pócoskászli. (IX/II. tábla.) 34
