Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

A puszta cselédségének zöme béres volt, hiszen a félszáznál is több igás­állat kiszolgáló személyzetet kívánt. Szilaj ökröket igáztak itt a századfordulóig, melyeket négyesével fogatoltak. Tájékoztatásul közöljük a szántódi ispánságnak 1855-ben felvett számadásából a béresek felszereltségét. (6. sz. melléklet.) Az itt felsorolt eszközök nem voltak meg minden béresnél. Ezeket a béresgazda a szükséglet szerint adta ki a vonatkozó munkák elvégzéséhez. 23. Magtár, (j) A Kápolna domb oldalába épült 1861-ben a két emelet magas, 2000 má­zsa szemesterményt magába fogadó magtár. Építése a termelés belterjesség felé fordulását jelentette. A VÁL-ban fellelt 1807. évben kelt kimutatás jelzi a ga­bona tárolásának helyét a somogyi kerületben. Eszerint csupán Endréden volt Granárium, de ez sem volt a termény tárolására elég, mert itt még vermekben is, továbbá Zamárdiban a birkás akolnak a padlásán, a jabai Ispányház padlásán is tárolták. A termelt szem volt: tiszta búza, kétszeres, őszi és tavaszi rozs, árpa, zab, köles, szemes és csutás kukorica, lencse, borsó, kendermag, moharmag. 59 Nem érdektelen közölni ,,A szántódi gazdasági kerületben termett szalmás ga­bonának és tiszta szemnek a jegyzékét 1858-ből". 60 (4. sz. melléklet.) Az 1861-ben épült magtár tetőzete 1912-ben leégett, fazsindelyes héjazá.tát ekkor cserélték eternit tetőre, szellőző ablakait bádogra, az épület nyílászáróit pedig vas táblák védték a tűz ellen. (Lásd X/I. táblát.) 1917-ben a már említett Pilcz Károly tervet készített a magtár megnagyobbí­tására, mely 15 méterrel toldotta volna meg az épületet. Bejárati homlokzatát még egy bejárati ajtóval toldották volna. A terv csak terv maradt, a vesztes há­ború utáni gazdasági dekonjunktúra akadályozhatta megvalósítását. A magtár ma is az 1861-es állapotot tükrözi. Belső kiképzése: bárdolt tech­nikával készült gerendás födémek és fa lépcsők visznek az emeletekre. Faoszlop­sor, támasztó könyökökkel tartották a többszáz mázsa súlyt. Külső vakolásának rücskös felületét sima és sárga színű festés váltotta fel, melyet a második háború idején kötelezően szürkére meszeltek. 25. Tengerigóré. (18) Jelentős volt már a reformkorban is a kukorica termelése, ha 1845-ben negy­ven vagon csöves tengerit tároló górét kellett építeni. A tengeri termelése már a 18. század végén is jelentős volt, mert már ekkor is említenek egy teljesen fából készült kukoricatároló épületet, melyet majdnem teljesen használhatatlannak mi­nősítettek. 61 A kukoricagóré lábazata nagyméretű égetett téglából készült és Rigler József tervezte. A közel ötven méternyi oszlopközök a szekereknek adtak védett szál­lást. A felső, lécfalú, hatalmas oszlopokon nyugvó, hosszában osztott területe a hatalmas mennyiségű csövestengerit tárolta. Eredetileg fazsindelyes volt, melyet 1932-ben hornyolt cserépre cseréltek. Ekkor kerültek a padlásra a pléhnyílásos szellőzőablakok. (Lásd 1-1/2. képet.) A górénak a déli négy oszlopközét befalazták 1937-ben és a növekvő számú mezőgazdasági gépeket helyezték a zárt helyen el. (XI/I-II. tábla.) A kukoricagóré azon épületek közé tartozik, amelyiknek a teljes korabeli do­kumentációja - kőműves, ácsmester, költségvetés és tervrajzok - megvan. A kő­művesmunkák költségvetését az alaprajzi vázlat mellett közöljük. (5. sz. mellék­let.) Az ácsmesternek németül írott gondos, a legapróbb részletekig kitérő szám­265

Next

/
Oldalképek
Tartalom