Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból

Az épületen végzett falkutatások nagyon sok meglepetéssel szolgáltak. Az épület nyugati oromfalán kétszárnyú ajtónak a helyét leltük, továbbá a régi, tehát a summáskonyha megépítése előtti épület keleti oromfalán két ablaknak a helyét állapíthattuk meg. Az épületen belül a válaszfal bekötések utólagosak. Feltehetően egyosztatú épületről volt szó, melynek ablakai északra nyílottak és benne az időszaki mezőgazdasági munkásoknak adtak szállást. A konyhának a hozzáépítésével a hajdani summásszállást két szoba-konyha-kamrás cselédlakássá alakították. Ezt nemcsak a falazat, de a tetőfedés anyaga és a tetőszék is bizonyítja. (Lásd VII/I. táblát.) A summáskonyha tüzelőberendezése a 19. sz. elején épült cselédlakások konyhájával azonos. A téglaboltív alatt hatalmas kockaalakú kenyérsütő kemence oldalába építették be a tűzhelyet, és a téglából épült katlanház a konyhának a sarkában volt. A kéményt fazekasgerenda tartotta, mely a konyha boltívébe illeszkedett. Rendhagyó módon nem a kemencével szemben volt a bejárat, de az épület hosszanti déli oldaláról. 4j. Füstölő és kemence. (25) Általános gyakorlat volt a Dunántúlon, hogy a konyhai szabadkémények befalazásával, azoknak mászókéménnyé történő átalakításával - hogy a megszokott ételféleségeiket ne nélkülözzék - az udvarra hagyományos építési anyagból, újabban téglából kenyérsütőkemencét és húsfüstölőt építettek. Egyes vidékeken ezek a ,,kis füstöskonyhák", húsfüstölők őrizték meg napjainkig a szabadkéményes konyhák hagyományos elrendezését és tüzelőalkalmatosságait.

50 (Lásd VII/II. táblát.) Ugyanúgy mint a paraszti lakáskultúrában, a cselédlakások korszerűsítésénél is az első lépés volt a szabadkéményes konyha lepadlásolása és a nagy kenyérsütő kemencének az elbontása. Elősegítette ezt a, folyamatot a közös cselédlakásoknak a leválasztása, a lakásoknak a családok szerinti elkülönzése. Szántódpusztán ez a folyamat az első világháború éveiben zajlott le. 1916-ban építették a cselédlakások eszmei központjában, a puszta egyik domborulatára a nagyméretű égetett téglából készült, cementsisakos, a kemencét palával fedett közös kenyérsütő kemencét. Az építmény belső terét a kenyérsütés kellékei foglalták el. Itt volt a pad, melyen a szakajtókban megkelt kenyereket tették, míg azok egyenként a sütőlapát segítségével a parázstól megtisztított kemencébe nem kerültek. A kemencének vaslemezből készült kettős ajtaja volt, előtte kis téglából rakott padka, mely a sütőlapátnak adott helyet. A kemence tűztere a falon kívülre nyúlott, a tűzteret téglaboltív zárta, oldalait a hőtartás miatt téglafallal rakták körül, tetejére hornyolt zsindelyt raktak. Ennek a rendkívül fontos közösségi építménynek használata, tisztítása, meszelése a cselédasszonyok íratlan törvényei közé tartoztak. Használatának a rendje már kialakult, minden asszony tudta, mikor kerül rá a sor, hogy a kemencét használja, és ugyancsak megszégyenítették azt az asszonyt, aki a kemencét nem tisztán, rendben hagyta ott. A kemencének a kéményében épített füstölő rudakra került a téli disznóölés füstölnivalója. Nem ritkán két-három család is füstölt egyszerre. Családok sorjában gondoskodtak róla, hogy a húst mindig hideg füst járja át. Bejárati, kétfelé nyíló ajtaja, a hajdani cselédkonyhák bejárati ajtaját példázza. 258