Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Szuhay Péter: Kísérlet Dráva menti történeti csoportok meghatározására

összefüggő homokterület van, az egyik a Dráva mentén Szulok, Darány, Csokonya körül, de legfeljebb a Balatonig is, a másik vonal Nemesdéd, Nemesvid, Szenta, Bolhás vidékén. A Dráva áradásai gyakorta veszélyt okoztak, de a XIX. század eleji folyószabályozások a kanyarulatokat levágták, a mocsarakat kiszárították. Ebben az időben a Rinya mocsaras, de számtalan marhát és sertést táplál, „maga pedig a környékben igen híres rákot, halat, teknősbékát nagy menynyiségben szolgáltat".

50 Tiszta búza mindenütt terem, de mégis a megye legfőbb termesztménye a rozs és „abból nemcsak a szomszédos Zala és Veszprém megyéknek, hanem még a távolabb eső horvátoknak és stájereknek is jeles mennyiségben juttathat".

01 A tengeri „oly fő termesztménye a megyének, mint a rozs. A Dráva mellékén egy bizonyos faj van szokásban, melynek csöve nem nagy ugyan, de a rajta levő szemek tömötten állnak, gömbölyűek és igen vékony hajúak lévén, sok lisztet adnak".

52 „Köles igen sok a Dráva, Rinya, Ókor mentében."

03 „Dohányt főként a németek termesztenek .. . egyéb iránt legtöbbet ültet Szulok nevű nagy német helység."

5

'

1 „A Dráva vidéke szinte ellepetnek a gyümölcsfáktól."

35 „Szarvasmarha sok és szép növekedik a Dráva, Rinya, Ókor, Almás mentiben és ezekkel nem megvetendő kereskedést űznek a dráva-melléki lakosok, kivált a horvátok."

06 „A juhok tenyésztése csak nem régiben kezd divatba jönni."

57 A sertések tenyésztése fő ágát teszi a népesség jövedelmének. E kissé hosszadalmas felsorolásból látható, hogy a Dráva-melléke a megye mezőgazdasági színvonalán állt. Ezt egyébként Fényes kereskedésről írott fejezete pontosabban értelmezi. Noha a kereskedés jelentős, mégsem annyira az, mint lehetne. Ennek okai - általunk is jól ismertek, hisz a reformkor kliséjévé váltak - a csekély népesség, a városok hiánya, a Dráva nehéz hajózhatósága és a rossz utak. A fő kereskedési cikkek közül a gabonát a parasztoknak kell a piacra szállítani, innen főleg Kanizsára. (Mondanunk sem kell, ilyen szempontból is milyen fontos egy gazdaság számára a ló.) A marhát Szigetváron, Nagyatádon, de legfőképpen Nagykanizsán tudták eladni. A sertéstenyésztés volt a legbiztonságosabb, mert a soproni és győri kereskedők szinte házhoz jöttek az áruért. Darányban és környékén említésre méltó kendertermesztés folyt, innen bőven került piacra a kenderből. Fényes adatait egy ponton kívánjuk csak értelmezni. Feltehetően a protestáns falvak jövedelme inkább a földművelésből, tehát a gabona értékesítéséből került ki, és kevésbé a marhanevelésből, míg a horvát falvak nem termesztettek szükségleten felül gabonát és a jövedelmüket osak a jelentős marhatenyésztésből és kereskedésből szerezték. A lakosokról szóló 8-ik fejezet szem előtt tartva a megye nemzetiségeit, rövid jellemzést ad a legfontosabbakról. Ebből az derül ki, hogy a német falvak lehettek gazdaságilag a legvirágzóbbak, illetve e népesség rendelkezhetett a legnagyobb szorgalommal és a legkorszerűbb ismeretekkel. - „A németek, sovány, száraz testalkotású, szőke, sápadt emberek, de igen szorgalmas, fáradhatatlan gazdák. Lovat a jobbágyok közül ők nevelnek legszebbet, dohányt ők termesztenek legtöbbet, valamint a szőlőművelés is kedves foglalatosságuk, a honnan német falukban cseréppel fedett jobbágy házakat éppen nem ritkaság látni."

58 (VIII/II. tábla.) E rövid tényszerű megállapítások egy más típusú, fejlettebb parasztságot mutatnak. A magyar „ügyes, vendégszerető, a dolgot ugyan nem kerüli, de nem is igen szorgalmas".

59 A nemzeti karakterológia kelléktárába tartozó „ügyes" jelző a 194