Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

az időjárás engedte - nyitva tartottak, hogy levegőzzön a szoba. A rács a rágcsálók („hogy a férög be ne mönnyön") és a macskák ellen nyújtott védelmet. A konyha mindig ablak nélkül készült, külön-külön is nyitható ásó és főső ajtóval, hogy a füst gyorsabban távozzék (IV/I. tábla). A hátsó szobának többnyire csak egy ablaka nyílt a pitvarra vagy a kertláb felé. A ház egész hosszában - néha L-alakban ölőtte is - szeglábakon nyugvó pitvar állt, melynek kb. i m széles tetőzete védelmet nyújtott az eső, a hó és a nap heve ellen. Néha csak a konyha előtti rész szolgált pitar gyanánt. A következőkben egy múlt század közepén berendezett paraszt ház tradicionális bútorzatát vázolom. A berendezési mód a századfordulóig nagyjából változatlan maradt. Szobáját a bejárattal szemben, az utca felőli sarokban elhelyezett masszív, egymással kb. azonos méretű sarokpad, s a közte álló tekintélyes méretű, nagyfiókos tölgyasztal uralta (II/II. tábla). A sarokpadot mindig támlásra, karzatos-ra készítették, s többnyire a két szomszédos, 45 fokban levágott élével illesztették egymáshoz. Máskor külön álltak egymás mellett. A padok ülőlapja olyan széles volt, hogy a gyerekek egy rávetett hitvány cifraszűrön vagy dolmányon aludhassanak is rajta. A vastag fedelű nagy asztal és a sarokpad körül zajlott a család élete. Itt folytak az ünnepi étkezések, körülötte ülve tereferéltek a vendégekkel, itt szabtak-varrtak az asszonyok, fosztották télen a tollat. A pad felett hatalmas kovácsolt szeg - mely aljával sokszor a pad támláján nyugodott - tartotta az egyajtós sarokszekrénykét, az ómáriumot. A szemközti fal nagy részét többnyire az egyvégtében egymás mellé állított két ágy foglalta el, mindegyikük előtt 2-2 faragott támlájú székkel. Némely házban a legszebb ládát itt, a két ágy vége között helyezték el. (Ez attól függött, hogy milyen széles volt az ház utca felőli frontja, s milyen hosszú a sarokpad, azaz: dlfért-e az ablakok között kényelmesen a láda.) Az ágyakat házilag kenderből szőtt, csak a végén hímes - ünnepen a módosabbaknál piros-bécsi - ágytakaró fedte. A szabadon maradt sarokban, a szömöskályha mögött többnyire egy régi ruhásláda vagy egy kisebb pad állt. Téli időben a kályha körül, az asszonyok felügyelete alatt tevékenykedett a család apraja-nagyja. Itt ringott a legkisebb gyermek bölcsője, s itt, a melegen helyezték el a nagyobbacska gyerekek állószékét, járókáját is. Étkezéskor sem az asszonyok, sem a gyermekek nem ülhettek az asztalhoz, ebédjüket, vacsorájukat a kisszékeken, kispadon, a ládán vagy az ágy melletti széken ülve fogyasztották el. A múlt század első felében a szoba fő díszét még a geometrikusán vésett díszű, púpostetejű ácsolt láda, a szökröny képezte (XVI/I. tábla), melyet csak 1840 körül kezdett kiszorítani a festett tulipános láda. Készítettek ilyeneket a csurgói asztalosok is, de gyakran vették őket vásározó muraközi horvát mesterektől. Midőn Mód József né Ritecz Kata 1848-ban férjhez ment, az ő tulipános ládája (III/III. tábla) sarokpad mellé, a két ablak közé került. Az anyós „a mönyecske napa" - hogy saját kelengyeládájának is rangos helyet biztosíthasson - a két ágyat egymástól eltolta, s ládáját az ajtóval szemben közéjük helyezte.

8 Elmaradhatatlan darabja volt a Csurgó környéki első szobáknak a sarokpad feletti, falra szegezett tálas, ill. tálasok. Ezek a keményfából házilag gyártott, később asztalos „tislér" által készített és gyakran tulipánosra festett hosszú, elöl fogasokkal, tetején karzattal ellátott bútorok a család anyagi helyzetét jelző dí16