Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850–1945)

pének hangsúlyozása vihar ellen az ugyancsak természetfeletti erejű embernek, a garabonciásnak adott tej, aludttej aktusában nyilvánult meg hiedelem anyagunkban.

108 A tej adás, mint a gyermek életének megóvása, a család életének védelme, a házikígyó (természetfeletti lény) alakjával kapcsolatos.

109 Ezenkívül a tűz tejjel való oltásának motívuma is a ház, a család védelmét célozza a kárral, vésszel szemben.

110 Mi nem a hiedelemalakok köré csoportosítjuk anyagunkat, hanem azt veszszük sorra, milyen tejtermékekhez, milyen tejes vagy vajasedényhez fűződnek hiedelmek. A föcs tejet: az újborjas tehén első tejét megyeszerte fiatal gyermekeknek adják, hogy a „borjú olyan eleven és rugós legyen, mint a gyerekek" (Törökkoppány, Gölle), vagy „egészséges teje legyen, és a rossz asszonyok ne tudjanak hozzáférni" (Pogányszentpéter). A gyerekek körbeültek a föcstej ivásához, cseréptányérba kapták, miközben a háziasszony szentelt vízzel szitán keresztül meglocsolta őket. Ezután a gyerekek az istállóajtóhoz szaladtak és megrugdosták. Lábodon a tehén első tejéből egy „pomposba", kis kenyér közepébe sütöttek bele. Ebből a kenyérből adtak a tehénnek a tej haszon megóvása céljából.

111 A leggazdagabb magával a tejjel és tejes fazékkal kapcsolatos elképzelések és babonás tevékenységek sora, melyek háromféle célzatúak lehettek: a rontás megelőzése, elhárítása illetve visszacsinálása; nagyobb tejhaszon biztosítása, valamint a haszon elvitelének megakadályozása. A tej rontásának megelőzésére a következőkre ügyeltek: „Késsé nem volt szabad a tejhő nyúlni, mer kisebesedik a tehén tőgyi" (Balatonszentgyörgy). „Ha fazék tejet küldenek, előbb egy darab kenyeret tesznek bele, hogy a boszorkány meg ne rontsa" (Csököly).

112 „Szentgyörgy napján a kulcslukat betekerték nyírfaággal, hogy ne menjenek be a boszorkányok, vagy a tehén szarvára tették, hogy meg ne rontsa őket" (Kéthely). Ezenkívül: fejés közben nem beszéltek (Lábod), piros rongyot kötöttek a tehén szarvára, küszöbön belül tették a tejesedényt, borjazás előtt szerszámot tettek a tehén nyakába (Lábod) ; katolikusoknál - de elvétve reformátusoknál is keresztet rajzoltak az istállóra, tejesfazékra. A fazekasok már eleve úgy cifrálták a tejesfazekat, hogy három egyenlő szárú keresztet mázoltak a nyakára. Kapolyon a reformátusok olyan tejesfazekat vettek inkább, melynek nyakán kettős vesszőminta volt. Csökölyben a rontás elhárítása céljából fejeskor nem engedtek senkit odamenni. Azt is megakadályozták Kutason, hogy a fecske átrepüljön a tehén hasa alatt

113 „Ha a fecske átrepült a tehén hasa alatt, véres lett a tehén teje és amíg le nem tisztult, ki lehetett önteni. Még a disznóknak se volt szabad odaadni, mert megbetegedett tőle." (Kutas)

113 A véres tej elmulasztására a következőket kísérelték meg : „A tehet kötelét megfüstőték, megöntötték. Emöntek öntőasszonyhoz, viaszt öntött, mögmondta ki rontotta meg, hová tötte azt amivé megrontotta, hol ásta el, hogy azt ki köll ásni".

114 „A katolikusok szentőt mirhává füstőték meg, ara émullott a baj rulla". 161