Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Knézy Judit: Paraszti tejfeldolgozás és tejtermékek fogyasztása Somogyban (1850–1945)

jádon úgy tartották, hogy csak szegényember evett savólevest. De nagy gazdáknál is előfordult, hogy zsugoriságból gyakran került savóleves az asztalra, míg más gazdák inkább a sertéseknek öntötték ki. Bizében nem ismerték sem a savóból, sem az aludttejből való levest. Tökfőzelék savanyítására is használták a savót, bár ez az étel nem régi a somogyi parasztság konyháján. 6. Vaj. A vaj használatában a XX. század elejétől kezdődően pregnánsan megnyilvánulnak bizonyos táji, kulturális különbségek. Fentebb jeleztük, hogy a tejeladáisi lehetőségekkel nem halmozódtak fel olyan tejkészletek, melyek a vaj, illetve sajt előállításához kellettek volna. A vaj köpülése mindinkább háttérbe szorult. Leginkább katolikus lakosságú vidékek módosabb családjainál volt általános a két világháború között (Külső-Somogyban, pl. Karád, Andocs, Törökkoppány; a Kapós mentén: Gölle, Baté, Mosdós, Kaposhomok; Nagyberekben: Buzsák, Somogyszentpál, Kéthely; Kis-Balaton községeiben: Balatonszentgyörgy stb.), más vidékeken polgárosultabb helyeken: Lábod, Csurgó, Kiskorpád, Inke, Csokonyavisonta. Nem volt általános a két világháború között, pl. a Zselic református községeiben (pl. Patca), néhány belső-somogyi faluban (Csököly és környéke), Kaposvár környékén (pl. Kaposmérőben). A legtöbb helységben az 1920-40-es évek között figyelhető meg a köpülés elhagyása. Andooson özv. Virányi Józsefné úgy emlékezett, hogy gyermekkorában (1910-25) még mindennapos dolog volt a vajköpülés (azaz hetente egyszer). A fiatalabb Farmosi Lajosné gyermekkorában (1940 körül) már nem volt vajköpülés, mert csarnokba hordták a tejet. Balatonszentgyörgyön pl. elmondták, hogy az I. világháború előtt több vajat fogyasztottak, később kevesebb vaj készült, azt is inkább a keszthelyi piacra vitték.

86 A vajat az aludttej tetején összegyűlt tejfölből köpülték, elnevezése téföl, téfőü, bár néhány községben tejszínnek nevezik, holott a tulajdonképpeni tejszínt Somogyban nem használták fel. A németek a tej színét die Siesower-nek, a tejfölt (die) Rabm-nak jelölték. A horvátoknál a tejfel neve vrnyicsek, a tejszínre nincs külön szavuk. A tejfel nem lehetett híg, savós, de kemény, darabos, enyekes sem. Az általánosabb vajfogyasztás idején - a századfordulón -, akinek sok tehene volt, köpülőben állította elő a vajat, akinek kevesebb tej jutott erre, az üvegben rázta. A lakócsai asszonyok 2-2 és fél literes üveget használtak, köpülőjük nem volt. Míg az üvegben való vajrázás ismert az egész megyében, néhány községben csak faköpülőt, másutt cserépköpülőt, ismét másutt mindkettőt használták. Simon Józsefné 80 éves balatonszentgyörgyi lakos szerint, ahol sokat fejtek, mindenütt volt faköpülő. A rendelkezésre álló adatok nem elegendők a feltérképezéshez, mert hiányosak és ellentmondásosak. Cserépköpülőről tudunk: Visnye, Zamárdi, Bedeg, Somogyacsa, Csurgónagymarton,

87 Andocs, Kapoly, Berzence, Csököly, Juta, Nagykorpád, Hedrehely községekben (IV/I-II-IV. V. és V/I-II. tábla); a Kapós mentén faköpülővel együtt; fából valóról elsősorban német községekben (Lad, Gálosfa, Bize, Kaposhomok), horvát eredetű községekben (Babóosa, Somogyszentpál)

88 és bizonyos fokig polgárosodottabb helységekben (Lábod, Csokonyavisonta, Csököly, Balatonszentgyörgy, Zamárdi, Kőröshegy, Baté, Gölle, Szabadi, Juta, Somogyjád, Somogyszil (IV/III. tábla), Ne153