Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

Az I. világháború a hagyományos férfiviseletnek vetett véget, egyrészt, mert új darabokkal ismerkedtek meg, másrészt, mert a pásztorkodás is nagyrészt megszűnt. Az 1910-es, 20-as években a férfiak még egy-egy községben felhúzták főként nagymunkára - a gatyát, de már a városias vállrészes inghez, más helyeken a hímzett ing élte túl a gatyát és vették fel a még városias, németes slicceit nadrághoz is. A nők fehérviseletük egyes darabjait már csak egyes területeken őrizték meg, mint például Belső-Somogy és Zselic, meg a Dráva mente néhány községében. A hagyományos falusi viseletet napjainkban a helyszínen néhány tárgyi emlék, hiányos - a „leletmentés" során összeszedett - gyűjteményanyag, és az emlékezet őrzi csupán. A tárgyi emlék önmagában azonban nem életszerű, mert a hozzá kapcsolódó szokások, hiedelmek a viselet levetésével egyidőben lassan feledésbe mennek. Az emlékezet pedig kihagy - sok esetben lényegtelent őriz és fontos elemet nem tartogat, mint azt a napjainkban végzett helyi kutatások során sokszor tapasztaljuk. Még beszélhetnénk a régi írásos feljegyzésekről: mint például a körözőlevelek, inventáriumok adatairól; ezek legtöbbször csak egyegy viseletdarab létezéséről adnak hírt, és kevés az olyan útbaigazító jellegű közöttük, mint a jelen tanulmánnyal egyidejűleg közreadott - Knézy Judit gyűjtötte - anyag, amelyben például a női ingek három variánsát ismerhetjük fel: avét vászon ümög

m a múlt század derekán munkára viselt szűkujjú inget jelölhet; gyolcs kis ümög

m ünnepi szűking lehet, vagy valami más finom anyagú ing alá viselt darab (szűking) ; a karton gyócs ümög

iVt talán színes kartonból, régi szabás szerint készített blúzféle. Hasonlóképpen csak következtethetünk, hogy az alsó félviselt pendel

m a közvetlen testre kerülő ruhadarabot jelenti. Az alábbiakban összefoglalunk néhány - a hagyományosnak jelölhető viseletkialakulásban, illetve az egymásrahatás folyamatában Somogyban szerepet játszó - kisebb-nagyobb hatóerejű tényezőt. A Dráva jelentőségét eddig nem hangsúlyoztuk eléggé, holott Vályi András már a XVIII. század végén rámutatott „hasznosságára". Ez a folyó még a múlt század második felében is nemzetközi kereskedelmi víziút volt. Az 1890-es évekig itt úsztatták a stájer fát Belgrádon túlra; Somogy-Zala gabonáját meg emberi erővel sajkákon vontatták

116 víznek fel s így juthatott el Villachig is; sőt a Tiszán leeresztett sót a Dráván szállították Zaláig. Ebben a nemzetközi forgalomban épp úgy kivette részét az osztrák „greiner", mint Szlavónia „licsánja"

117 és találkozniok kellett természetesen a környék magyarjaival is. A horvátok - mint igen életrevaló, kereskedelemhez értő nép - megszállták a folyó két partját. Jómódúak voltak. Szinte törvényszerű, hogy a szegényebb réteg a tehetősebbet utánozza, hogy ez az utánzás, az egyes viseletdarabok átvétele a magyarok részéről mikor játszódhatott le, pontos adatunk nincsen, de hogy bekövetkezett, azt a belső-somogyiak és zseliciek által legrégibbnek ismert viseletben is megfigyelhetjük. Néhány mondatban megvilágítjuk a Dél-Somogyban használatos bikla szó és ruhadarab valószínű eredetét. Az 1850-es években a francia grafikus Vitaíi a Monarchiában tett utazása során említi a kiklát, a vászon szoknyát. Ezt az elnevezést illetve variánsát felleltük az 1873. évi - már idézett - Rómer Floris féle tárgy-felsorolásban is, mint rimaszombati, magyar vagy tót alsószoknyát: kika vagy kila jelöléssel.

118 Bellosics Bálint a hetési magyar viselet leírása során városi magyarázó elnevezést használ ugyan, de ennek a darabnak a leírása két100