Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Húsvét hétfőjén általános szokás volt a kölnivel való locsolás. A nagyobb lányokat azonban, ha a kút felé mentek, viccből vödörből is megöntözték. A pünkösdölő kedves játékát nem igen ismerték. Májusfát csak a kastély elé állítottak. Színes szalagokkal és sörösüvegekkel díszítették fel. Az üvegbe bort tettek. Május végén a májusfát kitáncolták, összegyűlt a fiatalság, muzsikás ingyen akadt, ropták a táncot, mulattak. A bort az fizette, akinek a májusfát állították. A régi öltözködési szokásokról csak az öregek mesélnek. A mestergerendás lakásokban a mestergerenda vége tele volt verve szegekkel. Ezen volt a lányok ruhája, ünneplője fölakasztva, valami lepedőfélével letakarva. Kéthárom férjhezmenő lány ruhája is lógott ott meg a csizmáik is. Hiszen abban az időben 16—18 férjhezmenő lány is volt a pusztán egyszerre. Az asszonyok télen parget, nyáron angin alsószoknyát viseltek. A hétköznapi szoknya tarka kartonból készült, hozzá blúzt vettek fel. Köznap fejkendőt hordtak, ünnepen hajadonfőn kontyot viseltek egyágú fonásból, a dúsabb hajúak kétágú fonásból. A lányok hajadonfővel jártak télen is, hajukat hátrafésülve egy ágba hosszan befonták, és arra ruhájuknak megfelelő színű szalagot kötöttek: fehéret, rózsaszínt, pirosat vagy kéket. A pártát a szántódiak nem ismerték. A férfiak vászon alsóneműt; gatyát és vászoninget hordtak. Télen szűk posztónadrágot, rövid kabátot, dolmányt vettek föl. Lábukra csizmát húztak, öltözékükhöz fekete kalapot viseltek. A férfiak hétköznapi ingükön fehér gombot, az ünneplő ingükön kék vagy piros gombot viseltek. Kicsinyek-nagyok télen csizmát, hosszúszárú fűzős cipőt vagy gombos cipőt hordtak. A bakancs és gumitalpú cipő használata (aratásra) csak később terjedt el. Ha valaki meghalt, a szobában a tükröt megfordították a fal felé, vagy le is fedték. A férfiakat mindig fekete ruhában temették. Fehér harisnyát vagy zoknit húztak a halott lábára. Volt, akit ingben-gatyában, hajadonfővel temettek el. A férfiak mellié kalapot is tettek, de cipőt nem adtak a halottra, azért, hogy ha visszajön, ne kopogjon. 1900 táján a halott nőt fehér ruhába öltöztették, fejét fehér selyemkendővel kötötték be. Kezébe imakönyvet tettek. Régebben, idősebb nőknél, a menyasszonyi ruhában való temetés is divatban volt. A fehér gyász egyik késői esetét látjuk Bíróné, szül. Szabics Júlia, 70 éves asszony meghagyásában. Meghagyta lányának, hogy ha meghál, fehér ruhában temessék el. Még életében megvarratták neki a ruhát. Fokiné varrta meg tiszta fehér gyolcsból. Babonás szokásokat is ismertek. Ha a kés élével fölfelé áll, veszedelmet jelent — mondták. Ha a tükör eltörik, hét évig nem lesz szerencséjük. Ha a kutya vonít és felfelé tartja a fejét, tűz lesz, ha lefelé tartja, valaki meghal. Aki bal lábával kel fel, nem lesz szerencséje. Aki a márciusi hóban megfürdik, szép lesz. A fekete macska szerencsétlenséget, a kéményseprő szerencsét jelent. A régiek - majoriak, falusiak egyaránt — különös jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak. Mindenre tudtak valami magyarázatot mondani. Késsel álmodni harag, Kukoricával álmodni pénzt jelent. A kutyavonítás halál. 90