Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Az olyan közös lakásban, ahol „az asszony az istennek se passzolt", mindig zsörtölődött, morgolódott, napirenden voltak a veszekedések, pörlekedések. Az ilyen asszonyt férjével együtt behívatták az intézőhöz. Figyelmeztették, ha nem volt javulás, elhelyezték őket másik lakásba, vagy meghagyták neki, hogy valakivel cseréljenek. Papp néninek azt mondta a férje új asszony korában: „Úgy intézd a dolgot, hogy engem az intéző ne pirongasson!" Nem is kellett soha pirongatnia. Lakása ragyogott. Az udvart úgy azóta sem söpörte fel senki. A feudalizmus világából megmaradt lakásokat a kapitalizmus is sokáig megtűrte. 1918-ban végre kiharcolták a cselédek, hogy a közös lakásokba válaszfalat húzzanak. A közös konyhát is megszüntették, helyén lakásokat alakítottak ki. Egy-egy család (1945-ig) két boltozatos szobát kapott. Az első a konyha volt. Ebből nyílott hátrafelé a szoba. A konyhából mintegy két méter széles darabot leválasztottak kamrának. Itt csak a legszükségesebb holmik fértek el. Ez a szükség hozta létre a Szántódra oly jellemző, jellegzetes „kótertelepeket", vagyis a ház előterében a legnagyobb összevisszaságban felépített szabadtéri kis kamrácskákat, melyeket téglából, deszkából, dorongfából, nádból és kátránylemezből készítettek. Ezekben helyezték el a hosszúnyelű szerszámokat, a lapátot, a villát, a fejszét, gereblyét, seprűt. Ide kerültek a korpás, ocsús, műtrágyás zsákok, dobozok, ládák, láncok, levetett „göncök", hasznait bútordarabok, egyebek. Az egerek nem tesznek kárt a felhalmozott holmikban, mert a ritkán hagyott dorongok közt egész éven át szabadon járkálhatnak ki és be a macskák, a kóterek őrei. Ha a családban a gyerek valami nagyobbat vétett, „rossz fát tett a tűzre", büntetésképpen a kóterba zárták. A lakások előterében kis kertet kerítettek zöldségnek, pár szál virágnak, ki mekkorát akart. A kiskerten, túl épültek fel a faházak, kukoricagórék, nyúlólak, sőt még pelyvakunyhók is. Még hátrébb, a domb oldalába pedig földvermeket építettek a baromfiak számára. Ilyen, hasogatott gerendákból készült földverem biztos védelmet nyújtott a róka ellen. Különben sok házőrző kutyát is tartottak. Az udvarok távolabbi részében vannak a múlt század közepén épített sertésólak maradványai. Téglájukat már jó részben széthurcolták. Az első és második cselédházhoz tartozó 14 burgonyáspince még ma is használható. A piros téglából épült pincesor elárulja a százéves múltat. Az út bal oldalán a második, nádtetős, hosszú épület a „csőszház". Ebben lakott a csősz. A házban négy-öt család húzódott meg egyvégben. Mindegyik lakáshoz egy konyha, a konyhából leválasztott kis éléskamra és egy hétméteres szoba tartozott. A gerendás és valoha földes szobák jó része ma már padlós. Az út másik oldalán, kissé magasabb helyen, háttal a majorudvarnak áll a „gazdalakás". A harmincas évektől fogva itt lakott a gazda. Ez volt a legszebb épület a pusztán. Boltozatos szobái szépek, festettek, melegek. A déli végen levő kis szoba iroda vagy dolgozószoba lehetett. Az épület alatt ép, száraz szép pince van. A pince fölött van egy nagyméretű szoba, amely régebben a kocsma helyisége, vendégszobája volt. Innen is vezetett le egy lépcső a pincébe. 78