Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Katonaságot kellett kirendelni a rend fenntartására. A sztrájk híre gyorsan terjedt. Fellángolt az aratósztrájk. Az aratók követelése és bérharca jogos, írta a Somogyvármegye. A főszolgabírók jelentései egymást érték, a főispán a csendőrség és a katonaság kivezénylésével operált, de hiába. A megyében 91 községben szüntették be a munkát az aratók és a cselédek. A Balaton mentén Lellén, Bogláron és Berényben voltak megmozdulások. A tabi járás­ban Kötcsén, Pusztaszemesen, Kerekiben, Bálványoson, Ádándon, a Nyimhez tartozó Kéri pusztán, az Endrédhez tartozó Jaba és Tóköz pusztákon és még más helyeken is sztrájkba léptek a munkások. 93 A szántódi gazdaság aratói és cselédei nem voltak összeköttetésben a hácsiakkal. De a jabai és tóközi eseményekről biztosan volt tudomásuk, hisz velük egy uraságot szolgáltak. Az újságok is hozták a híreket. Törekiből két­szer is hoztak újságot a rokonok Zamárdiba. Az újságban a sztrájkokról és a munkabérekről volt szó. 94 Noha Endréden, Zamárdiban, Kapolyon, Szilban, Tabon és még néhány más helyen magasabbak voltak a munkabérek, az emberek mégis elégedet­lenek voltak. Ennek jeleként Szántódon is sorozatosan jelent meg a vörös kakas a puszta épületein és asztagjain. 9 ° A szérűn asztagba rakott gabona nagy érték. Éppen ezért őrök vigyáz­ták. Maga a majorgazda és még két ember aludt a kazlak tövében. Ekkor történt, hogy a kőröshegyi pásztor gulyája betört a szántódi mezőre, és ott tetemes kárt okozott. A szántódlak behajtották ,,az idegen légióban" talá'H jószágot. Felbecsülték a kárt, és a kőröshegyieknek kártérítést kellett fizet­niük. A pásztor azzal fenyegetőzött, hogy megkeserüli ezt még valaki. Nem sokkal ezután egy esti szürkületben valaki belopódzott a szérűbe, és öngyújtóval meggyújtotta a tizennégy fiókos pajtát, ami tömve volt száraz takarmánnyal. A közeli istállóban gyerekek és suhancok aludtak a szénán. Látták az ablakon, hogy hirtelen kivilágosodott. Kiszaladtak, hogy megnézzék, mi történt. Egy tyukász jött éppen arra kocsin, az még látta, hogy a gyújto­gató lehúzódva futott az erdő felé. A lángok hamar felcsaptak. Aki csak tudott, hordta a vizet kannában, vödörben. A fecskendő is kivonult. A pajta azonban jó részben leégett. Hogy valóban a kőröshegyi pásztor okozta-e a tüzet, az a mai napig sem derült ki. Azután sem javult a helyzet. Nemsokára a szérűskertben magasra ra­kott búzaasztag égett le. Akkora tűz volt, hogy még a közelébe sem lehetett menni. Még azon a nyáron újabb tűz következtében két szalmakazal, két pelyvakazal leégett. Az istálló is leégett volna, mert tüzet fogott és már a te­tején megtelepedtek a lángok, de a tüzet sárral bedobálva eloltották. 1910-ben — utóhangként - kigyulladt a kastély. Egy béres elkiáltotta magát: „Gyerünk, emberek, ég a kastély!" A kastély valóban lángokban ál­lott. A fazsindely hamar tüzet fogott, mivel be is volt kátrányozva, hogy a vizet jobban levezesse. A tető egészen leégett, nem sikerült megmenteni. Az épület állítólag belülről gyulladt ki, a kormányzó kályha melletti fogasáról. A nagy szélben a tűz nekiment a magtárnak is. Baranyai János alkal­mazott azt kiabálta: ,.Kulcsot hozzatok! Kulcsot hozzatok!" - és öklével ver­te a magtár vasajtaját. Nemsokára odahozták a kulcsot, kinyitották az ajtót, és vízzel verették a tetőt. A tüzet sikerült eloltani. A leégett kastély tetejét 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom