Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

ként adták oda. A cselédek tehenei szerencsére megmaradtak. Úgy dolgozták meg a földeket, hogy összefogtak, amíg nem tudtak venni másikat. A szekereket közösen használták. Akinek nem volt felszerelése, az disznóért cserélt ekét, fogast, szekeret. Az enyhe tavaszon hamar kizöldült a határ, és gazdag termést ígért a föld a régen itt lakó új honfoglalóknak. Nemsokára mérnökök jöttek Pápáról, Flórián mérnök, Fekete mérnök, akik Rezi Józseféknél (Jónás-Rezi) szálltak meg. Magukkal hozták a telekkönyvi iratokat, és azokat jóvá is hagyták. A föld az újonnan földhözjuttatottak nevére került. Zamárdi népe kitett magáért. Mindennap más-más háznál látták vendégül — igen jó ebéddel — az idők nagy eseményeit rögzítő pápai mérnököket. A végzéseket Turopoli igazgató, a szántódi sertéstelep vezetője osztotta ki az érdekelteknek a régi kertmozi helyiségében.

2 Új üzem a pusztán A földosztás után fennmaradó földeket pár évre a Zamárdi Földműves Szövetkezet vette házi kezelésbe. Sertéstelepet építettek, traktorokat vásároltak, takarmányt termeltek. 2 traktorral és 2 cséplőgéppel az első években cséplést végeztek. A pincét és magtárat is ők használták. A pincében a hordók használhatatlan állapotban voltak. A magtárban tárolták az összes beszolgáltatott gabonát A vezetőség a következő volt: Varga Nándor elnök, Futó Tibor ügyvezető, Nóvák Ferenc terményfelvásárló és Szabó Gyula pénztáros. 1947-ben a Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalat (Sernevál) vette át a gazdaságot (1950-52). Ennek jogutóda a Szabadbattyáni Sertéstenyésztő Vállalat lett (1952-54). Majd a Fejér megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat szerezte meg a sertéstelepet, amely egészen a tsz-szervezésig, 1959-ig működött. A vállalat kb.,J80 hold földön gazdálkodott. A földeken túlsúlyban lucernát, takarmányborsót, árpát és kukoricát termeltek. A lucernát és a szemestakarmányt darálva adták az állatoknak. Rendszeresen hoztak a vágóhídról állati hulladékokat is, selejt húst, vért, halfejet. Állatállományuk 1600 hízó és 40 anyakoca volt, szaporulatával együtt. A telepről tőkesertéseket (105-120 kg) és sonka sertéseket (90 kg átlag) szállítottak. Évente 1600 hízott sertést értékesítettek. A vállalat jól gazdálkodott. A munkaerőt jó részben Szántódpuszta adta. Néhány család beállt a vállalat kötelékébe, bevitték földjüket, rétjüket is (Pintérék, Farkasék, Vörösek, Petnárék, Parragiék és Fokiék). Az irodában 3-4-en, a lovak és sertések mellett kb. 20-an dolgoztak. Az alkalmazottak elégedettek voltak keresetükkel. Megszokták a munkát cseléd korukban, most is jól és lelkiismeretesen dolgoztak. Jó munkájuk elismeréseképpen juttatásokat is kaptak: friss hentesárut és prémiumsertéseket. Utóbbiakból a háztáji állományt fejlesztették. 110