Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
Vasútvonal személyek száma S z málha állít gyorsjavak ott közönséges terhek saját kezelésű terhek fő vámmázsa pályamérföld után Déli vasút 28 287 i 574 3 660 497 627 153 387 Pécs-Barcs 28 726 i 337 850 120 067 30 339 Mohács-Pécs 23 876 1 790 1 525 383 995 10 337 Duna-Dráva vasút 5 723 748 303 321 330 9 264 A szállított személyekből legtöbben a déli vasúton utaztak előkelőbb és kényelmesebb I. és II. osztályon (2,23, ill. 16,92%), a katonák részaránya a pécs-barcsi vo'nalon volt a legmagasabb (11,70%), nem tudjuk, hogy ez a jelenség az itteni garnizonok méretével, avagy a hadgyakorlatokkal függött-e össze. A teherforgalomban a szén („tüzelő, tüzelőfát kivéve”), a termény (elsősorban gabona), az épület- és tűzifa, a vas- és acéláruk, az őrlemények, valamint a kövek játszották a legnagyobb szerepet. Vasúthálózatunk kialakulása lényegében 1914-ig befejeződött (4. ábra). A két világháború között egyetlen hosszabb vonallal sem bővült. 1918 óta csak néhány kilométeres toldalékokat, kiágazásokat és iparvágányokat építettek, valamint széles körű rekonstrukció, szelektív átépítés módosította néhány pályának a vasúthálózaton belüli súlyát. Kisebb szanálásokra a Dráva, ill. Mura hidakon korábban Szlavóniába tartó pályák funkciót vesztett csonkjain került sor (Kistoknáos-Csáktomya, Barcs-Virovitica, Sellye-Zaláta, Harkány-Drávaszabolcs, Beremend-Pélmonostor). Az 1930-ban átadott vegyes (közúti-vasúti) forgalom lebonyolítására tervezett Duna híd lehetővé tette ugyan a sárbogárd-paksi vicinális dunaföldvári állomásánák létesítését, a Duna bal partján a Solttal öszszekötő néhány km hosszú pálya építését. (Ennek a későbbiekben is csak helyi szerepe volt, alig fejlesztette a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld régió közötti forgalmi kapcsolatot, mivel távolsági járatok nem haladtak át rajta.) Annál erőteljesebben szaporodott e korszakban a főként uradalmak által mezőgazdasági termény- és farönkszállításra épített, általában a MÁV valamen'nyi rakodóval rendelkező állomásához csatlakozó keskenyvágányú vasutak száma. Különösen Somogy és Tolna megyében volt jelentősebb szerepük (egy részük személyforgalomra is berendezkedett), de Baranya és Zala megyében is működött néhány. Vasúthálózatunk, ill. vasúttal való ellátottságunk egyik legkritikusabb része századunkban a Duna jobb partjának sávja. Az első világháború előtt már engedélyt is adtak a bátaszék-mohács-pélmonostor-eszéki vonal építésére, de ez - részben az 1918 utáni új államhatárok kijelölése következtében - mégis elmaradt. Amikor 1948-bíain a moháo&i vasmű kiszolgáló infrastruktúrájának építése megkezdődött, hozzákezdtek Bátaszék felől a mind Tolna megye, mind Mohács lakossága által már mintegy 70 év óta követelt pálya építéséhez. A vasmű építését Dunaújvárosba helyezték át, s itt néhány hónapon belül felhagytak a vas75
