Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
2. Belső-Somogy pliocén-végi - pleisztocén árkos süllyedek, az ős-Duna hordalékkúpja, a felszínfejlődési irodalomban szomszédaitól jól elkülönülő geomorfológiai körzet (Pécsi M.-Somogyi S. 1967, Marosi S. 1970). A feltárt vízhozam értékek azonban lehetővé teszik több részterület meghatározását. A nagy hozamok keskeny zónája követi a Rinya völgyét a Balatonig, és szerkezeti vonallal hozható kapcsolatba (Marosi S. 1970). Ebben a körzetben az értékek E-felé növekednek. A Balaton D-i partjának (Nagy-Berek) nagyobb hozamai feltehetően kapcsolatban vannak a Bakony mezozoós rétegeiben áramló vízkészlettel. A 250 1/p izovonalak futása a D-i parton sejtetni engedi a Bakony-hegység alapját képező vízzáró permi rétegek hidrológiai szerepét. E képződmények térbeli helyzete igazolni látszik két szerkezeti árkot, amelynek azonban nincs domborzati vetülete. Az egyik homokkő-gát Balatonalmádi-Balatonfüred között van. Ennek DK-i előterében, azaz Siófok térségében a DK-Dunántúl legkisebb hozamai találhatók (125 1/p alatt). A Tihany félszigettől Zánlka térségéig mélyebb helyzetű ez a homokkő réteg. A szemben fekvő D-i parton a jelentős hozamnövekedés igazolni látszik, hogy intenzív felszínalatti áramlás tételezhető fel a Bakony irányából. Zánka és a Tapolcai-medence között újabb hát van, a homokkő ismételten a felszínen található. Ennek DK-i előterében némileg csökkennek a hozamok. Az ún. „gát-hatás” itt kevésbé érvényesül, mert a miocén mészkövekbe az előbb említett térségből és a Tapolcai-medencétől DK-re fekvő Nagyberek területéről jelentősebb áramlás tételezhető fel. Végül a Tapolcai-medence területén újabb, most már domborzatilag is kirajzolódó árok van. A mélybe süllyedt vízzáró réteg feletti intenzív DK-i áramlást a Nagyberek 500 1/p-et megközelítő hozamai igazolják. 3. Belső- és Külső-Somogy szerkezeti-morfológiai határa a Fonyódnál torkolló Nagyárok-csatorna völgyében határozható meg (Marosi S. 1970, Szilárd. J. 1967). A völgy tágabb térsége környezetéhez képest nagyhozamú. Ez az É-D-i futású zóna a Kapos forrásvidéke érintésével a Zselic Ny-i szerkezeti határa mentén a Dráváig követhető. A Rinya-lapály K-i nagyszerkezeti határán tehát szintén kirajzolódik egy nagyhozamú körzet. Belső-Somogy területén tehát három nagyhozamú, és közöttük két kisebb vízhozamú körzet rajzolódik ki a jelenlegi adatok tükrében. 4. Külső-Somogy D-re billent pannon táblái (Cholnoky J. 1918, Lóczy L. 1913) délkelet-dunántúli viszonylatban feltűnően kis hozamúak. Nagy területek jellemezhetők 125 il/p vagy annál kisebb hozammal. A legfőbb vízadó (pliocén) rétegek a Balaton partján véko'nyak (Erdélyi M. 1961, 1962). Vastagságuk D, DK-felé növekszik ugyan, de ez jelentősnek nem nevezhető (Schmidt E. R. 1962). Külső-Somogy hidrológiai helyzete nem mondható kedvezőnek felszínfejlődési sajátosságai miatt. Jelelntős vizet kaphatna a felszín allatt a közeli Bakony-hegység mezozoikumából. A hegység azonban a harmad- és negyedkorba'n ÉNy-felé billent, és ennek következtében a vízzáró alsó-triász és perm kori homokkövek a mélységi vizek áramlását nem DK, hanem ÉNy felé orientálják. 5. A Kapos-árokban viszonylag a legvastagabb a pliocén, és többek között ezzel van összefüggésben a kirajzolódó viszonylagos vízbőség. Ez a körzet gyakorlatilag közel azonos a pleisztocén árkos süllyedésekkel (Sümeghy J. 1955, 90
