Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
a) A régió megyeszékhelyeit más régiók központjaival és alközpontjaival, valamint a Budapesttel összekötő járatok. A felszabadulás előtti hálózatra az volt a jellemző, hogy a szomszédos régiók központjaival, sőt alközpontjaival, is alig volt összeköttetés. Mindössze Pécs és a dél-alföldi Szeged, valamint az alközpont Baja között közlekedtek közvetlen járatok. A Közép-Dunántúlon - az akkor még ugyancsak Zala megyéhez tartozó - Keszthely alközpontot lehetett elérni Zalaegerszegről. A helyzet lényegében még az 1950-es évek közepéig sem változott lénygesen, aztcta viszont Budapest és Győr is elérhető közvetlen gyorsjárattal. b) A régión belüli megyeszékhelyeket összekötő vonalak. A felszabadulás előtt mindössze Pécs és Kaposvár között, azóta minden megyeszékhely között közlekednek járatok, de a kapcsolatok lazasága miatt a Szekszárd és Zalaegerszeg közötti járat fenntartása kérdésessé vált. c) A régió megyeközpontjait a régión belüli más megyék alközpontjaival vagy egyéb településeivel összekötő, általában nagyobb távolságú vonalak. 1939-ben ilyen volt a Kaposvár-Nagykanizsa, Szekszárd-Siófok közötti vonal. Ennek az összeköttetési típusnak a száma kevésbbé emelkedett. d) A régiók alközpontjai és más régiók alközpontjai közötti vonalak 1939- ben még főként a Keszthely központú forgalmat közvetítették Böhönye, Nagykanizsa és Zalaegerszeg felé. A régió keleti részében mindössze a dunaföldvárveszprémi vonal tartozott e kategóriába, később a paks-cecei és a dunaföldvármezőfalvi vonallal nőtt a számuk. e) A régió egyes megyéin belül az alközpontok és mikro-régió központjai között, a megyeszékhelyek érintése nélkül kialakított vonalak. Számuk a felszabadulás előtt még kevés volt, de az egykori járási székhelyek központi szerepkörének növekedésével már 1956-ban sok az ilyen jellegű vonal. f) Idegenforgalmi központok, fürdőhelyek látogatását elősegítő vonalak. Elkülönülésük a többi kategóriába tartozó vonalaktól meglehetősen nehéz, mivel a Balaton menti településeket, a Siklóst és Harkányt érintő vonalak nem kizárólagosan szolgálják az idegenforgalmat. g) A régió megyeközpontjai mint vonzásközpontok közül kialakult, részben az alközpontokkal összeköttetést létrehozó vonalak. Az autóbuszhálózat legtöbbet fejlődő típusa, különösen az ingázás általánossá válása, a falusi területek tudatos feltárása óta sokszorozódott meg számuk. A régió közlekedésében kiemelkedő jelentősége van a régió-központnak a felsőfokú központokkal és ezek Budapesttel kialakított összeköttetésének. A Budapesttel kialakított viszonylagosan legjobb közúti összeköttetéssel Kaposvár rendelkezik, alig marad el mögötte Szekszárd, már jóval rosszabb Pécs helyzete és a legnagyobb kerülővel Zalaegerszegről lehet elérni a fővárost. A régióközpont, Péos elérése a megyeközpontból még nagyobb kitérőkkel lehetséges, mint Budapest felé. Legkevésbbé tér el a légvonaltól a Pécs-Szekszárd közötti út, ezt követi a pécs-kaposvári, és igen gazdaságtalan a Pécs-Zalaegerszeg közötti út nyomvonala. A közúti összeköttetés előnytelensége alapján is felmerül a kérdés, hogy mennyire reális É-Zalának a Pécs központú dél-dunántúli régióhoz tartozása. A kapcsolattartást az említett városok és Budapest között az is megnehezíti, hogy Zalaegerszeg és Kaposvár nem fekszik gyors közlekedésre alkalmas 78
