Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

I. Agrártörténet

mérete, tagoltsága, eszközellátottsága, munkaerő-állománya, szervezettsége és vezetése.

A termelési adottságok néhány tényezője gyakorlatilag sehogy, vagy csak igen nagy áldozatokkal változtatható. Ilyen a klíma, az időjárás, ilyen a 40m' borzát, a fekvés. A talajviszonyokat, a talajok vízgazdálkodását, termőképességét gyakorlatilag már befolyásolni tudjuk. A beavatkozás mértékét a társadalom szükségletei és a rendelkezésre álló eszközök határozzák meg. A terület hasznosítása akkor lesz racionális, ha a gazdálkodó számol az adott időszakban megváltoztathatatlan természeti adottságokkal, a rendelkezésre álló eszközöket a gazdaságos termelési szerkezet feltételeinek kialakítására fordítja úgy, hogy az e célból hozott áldozat arányban legyen az elérhető eredménnyel.

Fejtegetésemet hadd tegyem konkréttá.

Dél-Dunántúl egy jellegzetes tájegysége a Zselic. E nyugtalan domborzatú tájon sűrűn váltakoznak a dombok és völgyek, és viszonylag kevés az egy tagban található, azonos lejtésű és fekvésű, azonos módon művelhető terület. Ennek következtében sűrűn váltakoznak a különböző művelési ágak. (A mai igényeknek megfelelő, a korszerű művelőeszközökkel okszerűen művelhető nagyüzemi táblák kialakítására alig van lehetőség.) A meredek oldalakon és keskeny gerinceken erdőt telepítettek, a szelídebb lejtőkön szántót találunk, a tavasszal gyakran vízjárta völgyekben rétek alakultak ki, a szántók és erdők között kisebb-nagyobb legelők terülnek el. Itt-ott egy kis szőlő, gyümölcsös.

A művelési ágak között dominál az erdő (a művelt terület mintegy 45°^)-a/. A szántó részesedése mintegy 39%, a gyepeké 13%. Az itt élő emberek számára a felszabadulás előtt a munkaalkalmat és jövedelmet jelentős arányban az erdő és a gyepterületek szolgáltatták. A gazdálkodás extenzív volt, a terület lakosságeltartó képessége csekélyebb az átlagnál.

A földreform után az erdő jelentős része állami tulajdonba került, az intenzívebb erdőgazdaság nem tűrte meg a legeltetést, makkoltatást. A gazdasági haszonállatok kiszorultak az erdőből. Elsősorban a sertéstartás vesztette el takarmányalapját, ennek eredményeként e táj sertésállománya az 1911. évihez viszonyítva mintegy felére, az 1935. évihez képest kétharmadára csökkent.

A felszabadulás előtti években kialakult művelési ágak területe, aránya és elhelyezkedése a földréform után alig változott.

A somogyi Zselic területének mintegy felén gazdálkodnak termelőszövetkezetek. A kezelésükben levő terület 57%-a csupán a szántó. A kert, gyümölcsös, szőlő a közös terület alig 2%-a, nincs jelentős szerepe sem a tagság foglalkoztatása, sem jövedelme szempontjából. A szövetkezetek tulajdonában lévő erdő a közös terület 16%-át, a rét 12, a legelő 11%-át teszi ki. A gyepek együttes területi aránya több mint másfélszerese az országosnak.

Kedvezőtlenek a szántóföld domborzati viszonyai. A szántónak csupán 49,2%-a tartozik az 5%-nál kisebb lejtésű kategóriába. 5-12%-os lejtésű a szántó 21,3%-a, 12-17%-os annak 14,1%-a, 17-25%-os 9,5%-a, és még ennél is lejtősebb területen található a szántó 5,9%-a. Az ilyen domborzatú szántó megművelése még a fogatos eke korszakában is aránytalanul sok energiát igényelt, a mai technika alkalmazásának hatékonysága pedig még fokozottan kedvezőtlen. E terület fajlagos gépigénye így is nagyobb. A Zselicben egy traktoregységre jutó szántóterület a megyei átlag 89%-a. Ezen a területen nagy a víz eróziós hatása,